Remek lett az új Kaposvár!

A fura helyzet az, hogy még Prukner László vezetőedző is ismerkedik a Rákóczi futballistáival.

Ezután képzeljék magukat a kaposvári szurkolók helyébe: némelyek azzal töltötték a meccset megelőző perceket, hogy egymást bökdösték oldalba: te, hogy is hívják a 25-öst, honnan is jött a 9-es? Sokan felhördültek, amikor a hazai csapat bemutatása során a tartalékokhoz értünk: „Tizenhármas – Samuel Ato” – tudatta a szpíker a nagyérdeművel. Abban a pillanatban többen tudni vélték, hogy megoldódott a barcelonai támadó átigazolási hercehurcája; persze gyorsan kiderült, ez a Samuel nem az a Samuel: az egyik Ato és ghánai, a másik Eto’o és kameruni. Hogy miben különböznek még, azt most hagyjuk – a magunk részéről persze eredményekben gazdag pályafutást kívánunk Atónak is. Az ismerkedésre visszatérve: a 2007–2008-as bajnokságot június elsején befejező és a 2008–2009-es szezont július 25én elkezdő Kaposvár nyolc helyen változott különböző okok miatt (sokan távoztak, egyesek felhagytak a futballal), így történhetett meg, hogy az MTK elleni nyitányon szerepet kapó tizenegynek szó szerint ez volt a bemutatkozása: ebben az öszszeállításban még egyszer sem állt fel a Rákóczi.

A „magyaros” viszonyokra jellemző, hogy akadt olyan labdarúgó, aki szerdán szerződött máshova (Oláh Lóránt Debrecenbe), miközben volt olyan, aki csütörtökön kötelezte el magát a zöld-fehérekhez (Petrók Viktor döntött a maradás mellett). Prukner László nem is titkolta, amióta ő a Kaposvár vezetőedzője, ennél keservesebb nyara nem volt.

„Nem is bánom, hogy elindult a bajnokság – fogalmazott fél

órával a kezdés előtt a Rákóczi élén a hatodik idényének nekivágó edző. – Nem tagadom, akkora változáson mentünk, illetve megyünk keresztül, hogy néhány futballistának szinte csak a nevét tudom; azt, hogy valójában mire képes, nem. De ezért is szép szakma a miénk. Ettől függetlenül a bizalmam töretlen a csapatban, meglátja mindenki, a Kaposvár csak azért sem adja meg magát. Ha mást nem is, azt ígérhetem, hogy ha nem szakadunk le az elején, akkor összerázom ezt az együttest!”

A helyi Táncsics Mihály Gimnázium földrajz–testnevelés szakos tanára amúgy motivációs trénernek is elmehetne. Amíg a mérkőzés előtt csak az jelentette a beszédtémát, hogy az előző évadban elért hatodik hellyel a fennállása legjobb eredményét elkönyvelő Rákóczi mára gyakorlatilag a múlté, a szakvezető azzal kezdte az utolsó taktikai értekezletet, hogy a magnóba berakta kedvenc P. Mobil-kazettáját, és a játékosok már hallhatták is, hogy „Menj, az úton menj tovább, ne nézz, ne nézz vissza már…”

S a Rákóczi elindult!

Igaz, hogy ha viharos kezdésről beszélhetünk, az nem elsősorban a házigazdák érdeme volt, hanem az égből némiképp váratlanul leszakadó áldásnak; úgy ömlött az eső, hogy többen is felsóhajtottak: a hétvégén nem kell locsolni a kertben. Az MTK híveit viszont fel kellett locsolni a 25. percben, mert tíz perccel azt követően, hogy Szabó Zsolt játékvezető dobhártyaszaggató dörgés miatt öt percre félbeszakította az összecsapást, a hazaiak megszerezték a vezetést. Feltesszük, nem sokan fogadtak volna erre, hát még arra, hogy mire véget ér az első félidő, a címvédő háromgólos hátrányba kerül. Elképesztő akarattal küzdöttek a somogyiak, és bár az összeszokottság hiánya olykor meglátszott rajtuk (ha nem így lett volna, Prukner Lászlót a lefújás után azonnal felruházzák a mesteredző titulussal), nem csupán a kék-fehérek, hanem a teljes mezőny számára példát mutattak: lám, ilyen mentalitással is lehet futballozni. A háromezer szurkoló vastapssal honorálta a látottakat, s hogy valaha itt játszott Oláh Lóránt vagy Leandro da Silva, az már senkinek sem jutott az eszébe…

A két játékrész között jó néhányan feltették a kérdést: vajon az MTK képes lesz-e talpra állni?

Szabó Zsolt ugyan csak negyvenöt perccel később vetett véget a találkozónak, a választ hamarabb megkaptuk: nem. Noha a vendégek valamivel jobban teljesítettek, mint az első szakaszban (ez nem volt nehéz), mindvégig érezni lehetett, hogy ezen az estén mindhárom pont a Kaposváré lesz. A fővárosiak gyatra produkciója különösen a jövő heti isztambuli Bajnokok Ligája-selejtező előtt aggasztó, félő, ha a Fenerbahce ellen is így játszanak, nem ússzák meg ennyivel.

A Rákóczi előtt ugyanakkor le a kalappal. Bár megmagyarázni nem tudjuk (talán Prukner László sem tudja), hogy az elmúlt hetek történései után hogyan volt képes ilyen csodás alakításra, annyit feltétlenül jegyezzünk meg, hogy teljesen megérdemelten győzte le az MTK-t.

Nem meglepő, hogy a végén már mindenki tudta, hogy a 25ös nem más, mint Bogdán Gábor, míg a 9-es Farkas Krisztián, akik Szolnokról érkeztek.