Mostantól családban maradnak a sikerek

Csekély tér- (Debrecent, a fő várost, valamint Miskolcot érintő körút) és némi időutazás (négy év) után Hegedűs Gyula visszatért Siófokra, Détári Lajos klubmenedzser és Hegedűs Lajos óvó szárnyai alá.

A korábbi világválogatott középpályás karakánsága – játékosaiért, vélt vagy valós igazáért az ördöggel is szembeszáll – közismert, a BFC 20 éves kapusáé annál kevésbé, márpedig tény: Hegedűs Lajos gondolkodás nélkül maga mellé vette az első nyári edzés előtt az öltözőben helyet kereső Hegedűs Gyulát. Naná, egy unokaöcstől ez a minimum…

„Az az igazság, hogy egyébként is felszabadult mellettem egy hely, kézenfekvőnek tűnt, hogy Gyula örökölje meg – kerekíti ki a családi történetet Hegedűs Lajos. – Örültem, amikor meghallottam, hogy hozzánk igazol, végre nem csak a família összejövetelein vagy ellenfélként találkozunk.”

A Soproni Liga keretében az előző idényben erre kétszer is sor került, ám a szembekerülések kapcsán a kapus annak ellenére sem zrikálja a védőt, hogy hét nyomós érve is lenne rá: a Siófok az ősszel 3–0-ra, a tavasszal pedig 4–0-ra verte meg az unokabátyát alkalmazó DVTK-t.

Mindamellett az idősebb Hegedűsnek az Aranyparton sincs szüksége idegenvezetőre, hiszen tagja volt a 2003–2004es szezonban az őszi szakaszt az élen záró, a bajnokságot végül a negyedik helyen befejező Siófoknak, azaz helyismeretnek végképp nincs híján.

„Már csak azért sem, mert László András és Györök Tamás szintén tagja volt annak a csapatnak, de Tusori Richárd és Forgács András is rendszeresen velünk edzett a mostani keretből – tart gyors „névsorolvasást” Hegedűs Gyula. – Az arcok zömmel újak voltak, a körülmények viszont abszolút ismerősek, a létesítmény nem sokat változott távozásom óta. Hogy milyen lehet Lajossal egy együttesben szerepelni? Új élmény lesz, az biztos, mert már csak a korkülönbség miatt sem lehettünk korábban csapattársak. Még szorosabb lesz köztünk a kapocs – ami éppenséggel eddig sem volt laza.”

Ráadásul akkor sem hasonlíthatnának jobban egymásra, ha egypetéjű ikrek lennének, a „Mit vár az együttműködéstől, illetve a Siófoktól?” felvetésre érkező válaszok ugyanis megtévesztően egyformák.

Azaz: a kapus–védő kooperáció (a vérségi köteléktől függetlenül) erős lesz, a Siófok pedig masszívabb, mint legutóbb – már ha a számos igazolást nyélbe ütő csapat s azon belül a védekezés végre összeáll.

Eltérést legfeljebb a számszerűsített igények megfogalmazásakor vélünk felfedezni: Hegedűs Lajos az óvatosabb, a kapus szerint ha a tizedik helyig sikerülne előrelépnie a társaságnak, az a határok feszegetésével lenne egyenértékű, Hegedűs Gyula ezzel szemben stabil középcsapatnak látná a sárga-kékeket.

„Rutinos játékosok érkeztek, de még nem csiszolódtunk öszsze, az edzőmérkőzéseknek is ez volt az egyik tanulságuk – von mérleget Hegedűs Lajos, mielőtt rátért volna a védő röpke analízisére. – Gyula pozitívumai közé sorolom rúgótechnikáját, amely szerintem itthon az átlag fölé emeli. Higgadt, nem kapkodós fajta, ez a vérmérséklet szerintem védőnél egyébként cseppet sem hátrány. Említsek negatívumot? Ő is tisztában van vele, hogy a magasságához viszonyítva a fejjáték nem az erőssége.”

A szerepek megfordulnak, dicséretből természetesen ezúttal is több hangzik el, mint kritikus megjegyzésből.

atavénáját Hegedűs Gyula. – Jó alapokat kapott, lábbal is képzett. Reflexei kiválóak, gyors – ha kellő rutinra is szert tesz, nagyon sokra viheti. Ez nem jelenti azt, hogy nem hibázhat, egyikünk sem robot… Már tapasztalhatta: az élvonalban más védeni, mint a másodvagy a harmadosztályban. Szóval szerintem nem lesz vele semmi gond. És a Siófokkal sem…”