Csak fújják a magukét

Akkoriban volt gyerek, amikor tízből tíz fiatal akart futballista lenni.

Vad Istvánnak teljesült az álma, a Ferencváros játékosa lett, és még manapság is büszke arra, hogy az 1976–1977-es bajnokságban 12 góllal segítette együttesét bajnoki bronzéremhez.

„Ezerkilencszázhatvankilencben Ebedli Zoliékkal kezdtem a Fradiban, és nyolc éven keresztül a zöld-fehérekhez tartoztam – elevenítette fel emlékeit Vad István. – A mai napig a fülembe csengenek azok a mondatok, amelyeket edzőnk, Dalnoki Jenő mondott az egyik élvonalbeli meccs előtt: Vadkám – mert így hívott –, ahány méterrel átlépi a felezővonalat visszafelé, annyi ezer forint büntetést fizet. A szervezést hagyja meg az Ebedli bácsinak meg a Nyilasi bácsinak, magát az ellenfél kapuja előtt akarom látni.”

Hát igen, akik látták futballozni, azt mondják, Vad Istvánnak nem volt olyan testrésze, amellyel ne tudott volna gólt szerezni...

A futballt 33 esztendősen a 22-es Volánban fejezte be, de ekkor már túl volt a sikeres játékvezetői vizsgán. Nem állítjuk, hogy elhatározásával meglepetést szerzett édesapjának: idősebb Vad István ugyancsak bíráskodott, igaz, ő csak a Budapestbajnokságig jutott. A korábbi ferencvárosi kedvenc 108 meccsen bíráskodott a magyar élvonalban, azt azonban még most is fájlalja, hogy az FTC-nek egyetlen mérkőzést sem vezethetett. Noha kérte a játékvezetők akkori főnökét, Nagy Miklóst, hogy Fradi-meccsel búcsúzhasson, ám az első osztályban a Siófok–Stadler párharcon fújta utoljára a sípot. Ekkor már olyan felejthetetlen nemzetközi találkozók voltak mögötte, mint az Ajax–Bayern München összecsapás, de örök emlék az a Megyeri úti és diósgyőri kilencven perc is, amely után csak rendőrautóval tudta elhagyni a stadiont...

Ami édesapjának 38 esztendősen adatott meg (bíráskodás nemzetközi mérkőzésen), Vad II István életében már 27 évesen bekövetkezett. A fiatalember az RTK-ban kezdett futballozni, majd a Ferencvárosban és a BVSCben játszott, hogy aztán egészen fiatalon a bíráskodás mellett tegye le a voksát.

„Amikor apu bíráskodott, mindig mentem a meccsekre, ott voltam vele az öltözőben, és hamar beleszerettem a miliőbe, amely a játékvezetők életét körülveszi – adott magyarázatot a pályaválasztásra Vad II István. – Még futballoztam, amikor elkezdtem bíráskodni, aztán viszonylag hamar rájöttem, labdarúgóként nagy ívű karriert aligha futhatok be. Tizenhat évesen már gyerekmeccset vezettem, jött a BLASZ II, aztán az NB III, felkerültem az országos keretbe, és immár két esztendeje FIFA-bírónak számítok. A célom ugyanaz, mint volt, amikor elindultam a pályán: a következő lépcsőfokot szeretném elérni.”

És hogy egy FIFA-játékvezetőnek mi jelenti a következő lépcsőfokot?

A nemzetközi porondon szerephez jutó játékvezetőket négy kategóriába sorolják, Vad II István pillanatnyilag a harmadikban található. A kategóriák közötti különbséget főleg az jelenti, hogy a bírók más minőségű meccset vezethetnek. A „Kisvad” legutóbb Izraelben bíráskodhatott Intertotó-találkozón, ami megsüvegelendő, ám ahhoz, hogy mondjuk BL-öszszecsapáson is közreműködjön, újabb lépcsőfokot kell vennie.

Pályafutása ismeretében nem lehetetlen a feladat.

Édesapa, azaz Vad I István állítja, a fia nem miatta lett élvonalbeli játékvezető. A gyereket nem a hátszél segítette, hanem az, hogy korábbi futballistaként jobban tudja megítélni a test test elleni játékhelyzeteket, mint aki könyvből tanulta a szabályokat.

Senki sem lepődhetne meg, ha Vad II István azt állítaná, játékvezetőként az édesapja a példaképe, azonban nem így van. Mint mondja, számára nem létezik bíróideál, de sok kolléga van, akitől érdemes ellesni valamit. Akár azt, miként fegyelmez, akár pedig, hogy miként igazítja el a sorfalat. Nem szorul magyarázatra, hogy izgatottan várja a jövő heti bajnoki rajtot, kíváncsi rá, melyik mecscsen fújhat a sípjába.

Ki tudja, néhány év múlva talán az is megesik, hogy húgát, Anitát készíti fel, mire számíthat első élvonalbeli találkozóján. A rendkívül csinos fiatal hölgy 11. osztályos gimnáziumi tanuló, és úgy döntött, ő bizony a hétvégéket nem házibulikban tölti, hanem a futballpályákon. Számára ez nem jár lemondással, így decemberben bírótanfolyamra jelentkezett, és azóta megtapasztalta, a futballistaanyukáknál olykor elszakad a cérna...

„A példa előttem volt, hiszen apu és a bátyám is vezet, de nem tagadom, a női labdarúgók kínai világbajnoksága is nagy hatással volt rám – mondta Vad Anita. – Elvégeztem a tanfolyamot, és a Rojik–RTK meccsen debütáltam játékvezetőként. Nehezen szoktam meg, hogy a szülők olykor mennyire elveszítik a fejüket, de apuék felkészítettek rá, miként kezeljem ezeket a helyzeteket. Édesapám egyébként is nagy támasz számomra: ott van mindegyik meccsemen, és elmondja, mit csináltam jól, mikor kellett volna másként döntenem. Egyébként előfordult már, hogy belefújtam a sípba, és utána rögtön tudtam, rosszul ítéltem.”

Adja magát a kérdés: nőként meddig lehet eljutni ezen a pályán?

Gál Gyöngyi FIFA-játékvezető tudott lenni Magyarországról, vagyis jó példa már van.

Persze az álmok valóra váltásához évekre van szükség, ezt Vad Anita is tudja.

Arra azért lehet építeni, hogy az apa és a fivér is eljutott a nemzetközi porondra.