Fájdalmas félrelépés után

Nagy a baj?Nagy a baj?

Sajnos semmi biztatót sem tudok mondani – sóhajtott az ausztriai Karintiából hazafelé tartó Kanta József. – Rettenetesen fáj a térdem, és képtelen vagyok lábra állni. Az orvosok azzal próbáltak nyugtatni, hogy a szalagok tartják az ízületet, nincs szakadás. Szilágyi György doktor úr szerint a porccal lehet gond, de azért várjuk meg az otthoni vizsgálatok eredményeit.

Némiképp ellentmondásosak a beszámolók. Tényleg nem történt szabálytalanság?

Nem. A tizedik percben lehettünk a Kärnten elleni felkészülési mérkőzésen. Csináltam egy cselt, hirtelen irányt akartam változtatni, de letapadt a lábam. A térdem előbb kiugrott a helyéről, majd azzal a lendülettel vissza. Abban a pillanatban kínzó fájdalmat éreztem, és nagyon megijedtem.

Nem csoda. Az alapozás hajrájában már ólomlábakon járnak, nemde?

A sérülésemnek ehhez semmi köze. Szerencsétlen mozdulat volt, bárkivel megeshet.

Garami József szakmai igazgató nyilatkozta a találkozó után, hogy megérezték a hiányát, nem volt elég folyamatos a játék. Ezek szerint Kanta József a kék-fehérek kulcsfigurája, akinek kiesése jelentős veszteség.

Egyetért ezzel a megállapítással?

Nem egészen. Sohasem jelenteném ki magamról, hogy csakis rajtam múlik az együttes szereplése. És azt sem szeretem, ha mások állítják ezt. Természetesen nekem is megvannak a feladataim a mérkőzéseken, mint másoknak. Pótolhatatlan ember viszont nincs. Ha ne adj’ Isten, hosszabb időre kidőlnék a sorból, akkor sem aggódnék, mert tudom, hogy megoldják a helyettesítésemet.

Korábban Domonyai László ügyvezető rövid hangulatjelentésében azt

mondta, hogy elszántan készültek. Most, hogy vége az ausztriai edzőtábornak, lehetne kicsit bővebben?

A bajnoki cím még mindig érezteti hatását. Az egész csapat felszabadultan vetette magát a munkába. Kimondottan ösztönző hatása van annak is, hogy tudjuk, a török Fenerbahce ellen játszhatunk a Bajnokok Ligája selejtezőjében.

Érdekes, mert azt gondolná az ember, hogy sztárcsapat kapcsán inkább a félelmek kerülnek előtérbe.

Erről szó sincs. Talán nem illik ilyet mondani, de az esélytelenek nyugalmával lépünk pályára. Nincs veszítenivalónk.

Igaz, hiszen ország-világ, és persze játékosügynökök egész hada előtt mutathatják meg magukat.

Ez is egy szempont. A csapat érdekei mellett fontos, hogy mindenki megmutassa, mire képes egy ilyen együttes ellen. Szeretnénk bizonyítani, hogy nemcsak idehaza, hanem a nemzetközi porondon is ugyanúgy megálljuk a helyünket. De persze a magyar futball megítélése miatt sem mindegy, milyen képet alakítunk ki magunkról a két mérkőzésen.

A klub vezetősége nem titkolja, a selejtezők végeztével több játékosnak lehetőséget ad arra, hogy kipróbálja magát külföldön. Ön is a lehetséges távozók közé tartozik?

A kérdés egyelőre nem foglalkoztat. A menedzserek lázasan dolgoznak, én pedig majd meghallgatom az ajánlatokat, és végül döntök. Remélem, helyesen.

Nagyon csalódott lenne, ha itthon maradna?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretném magam kipróbálni egy elismert bajnokságban. Fájó szívvel hagynám el a többieket, azonban a labdarúgók életében elérkezik a pillanat, amikor feltétlenül váltani kell.

És az ön esetében elérkezett már az idő?

Azt hiszem, elérkezett! Csak nehogy a lábammal valami nagyobb baj legyen.