Hová lettek a vízből a nagy egyéniségek?

Akkora sztár az olasz vízilab dában, mint nálunk Szivós István, Faragó Tamás vagy éppen Molnár Endre. Olimpiai ezüstérmes, világbajnok, 382szer szerepelt Itália válogatottjában. Az újságírók szállodájában lakik, így az egyik reggelinél szóba elegyedtünk Gianni De Magistrisszel.

Beszélgethetünk a vízilabdáról néhány percet?

Az égvilágon semmi dolgom sincs, és számomra semmi sem kedvesebb a pólónál – kortyolt bele frissen facsart narancslevébe.

Látom a nyakában lógó akkreditációs kártyájáról, hogy az olasz televíziónál dolgozik.

Egy fenét! A barátom közvetít a televízióban, ő adta le a nevemet a szervezőknek, így kaptam belépőt. A futball Európa-bajnokságra persze meghívják a sportág korábbi óriásait, Beckenbauert, Eusébiót és a többieket. Ők sportáguk reklámarcai, akiket sűrűn mutatnak a tévében. Találkoztak itt Estiartéval, Horkaival? Vagy látták, hogy velem készítettek volna interjút? Nem is láthatták, hiszen egyedül önök kérdeztek meg.

Nemhogy a régieket nem zsongják körül itt, de még a maiak küzdelme

sem örvend nagy népszerűségnek. Alig vannak a lelátókon.

Az is bolond, aki három héttel az olimpia előtt Európabajnokságot szervez! A mi időnkben az Európa-bajnokságnak rangja volt! Ma se szeri, se száma a tornáknak, mérkőzéssorozatoknak. Világkupa, Világliga, világ- és Európa-bajnokság, és akkor a nemzetközi kupaküzdelmekről még szót sem ejtettünk. Sem felkészülni nem lehet rájuk becsületesen, sem megjegyezni: mit is nyertem meg? Ha pedig nem sikerült a szereplés, akkor sem kell kétségbeesni, jön a következő torna, ha ott sem vagy eredményes, majd az azt követőn sikeresebb leszel.

És mikor nyer már érmet az olasz vízilabda? Talán Pekingben?

Azt kötve hiszem!

De miért? Az olasz bajnokságban egymást érik a külföldi játékosok, a Pro Reccót pedig ünnepélyesen állandó Euroligagyőztesnek lehetne nyilvánítani.

Pont ezért! A Recco megöli a bajnoki küzdelmeket, tönkreteszi a csatát. A külföldi játékosok pedig elveszik a helyet a fiatal hazai pólósok elől.

Van egy jó szava legalább a játék nemzetközi helyzetéről?

Hajdanában azért mentek a nézők az uszodába, hogy egyéni megoldásokat láthassanak. Csodálták az egyéniségeket, Popov, Sárosi vagy De Magistris varázslatait. Ma vízi birkózást láthatnak, versenyúszással párosítva. A csapatok sémákat játszanak, egyenpólót. Kivéve néhanapján önök, magyarok. Emlékezzen vissza a spanyolok elleni meccsükre. Nos ott, hat hat után elkezdtek a szó nemes értelmében játszani. Ha így cselekszenek, nyernek is!