Egyetlen olyan eseménye volt az olimpiának, amelyen telt házat regisztrálhattak a szervezők: ez pedig a labdarúgótorna döntője volt. Illetve sokkal helyesebb úgy fogalmazni, hogy a labdarúgótorna első döntője. A fináléba a házigazdák és a csehszlovákok jutottak. Az angol játékvezető jobban szerethette a belga sört, mint cseh megfelelőjét, ugyanis nem kis mértékben támogatta a hazai együttest. Megadott a belgáknak egy meglehetősen vitatható tizenegyest, majd egy gólt, amely nyilvánvaló lesről született. Amikor a 40. percben egy ártalmatlan szituációban kiállított egy csehszlovák játékost, a csehek megunták a szélmalomharcot, és 0:2-es állásnál egyszerűen levonultak a pályáról. A belgáknak azonban még pályára kellett lépniük az aranyért, mert a csehszlovákokat kizárták ugyan, ám a rendezők érezhették a helyzet fonákságát, és a finálé jogáért vigaszdíjat írtak ki, amelynek győzteseként Spanyolország szerzett jogot, hogy megmérkőzzön a belgákkal, akik ekkor már valós körülmények közepette 3:1-re nyertek.