Már megint a játékvezetők

Jens Lehmann láthatólag rendkívül ideges volt. Bosszantotta az elbukott döntő, haragudott Roberto Rosetti játékvezetőre, és végül, de nem utolsósorban zavarták az újságírói vegyes zónában körülötte repkedő szúnyogok, éjjeli lepkék. Ez meg mi a fene? – csapott agyon egy hajába szálló bogarat a Stuttgart kapusa, majd miután megvolt a (ki tudja, hányadik…) lepkéje, készségesen állt az újságírók, így lapunk munkatársa rendelkezésére.

Ingerültnek tűnik.

Mert az is vagyok. Hatalmas csalódás az elveszett döntő, különösen nekem, hiszen tudom, ez volt az utolsó Európa-bajnoki mérkőzésem. De még inkább zavar, hogy a kudarcban óriási szerepet játszott Rosetti játékvezető, aki finoman fogalmazva sem minket segített ítéleteivel.

Feltételezem, akkor sem a spanyol szélsőjáték rejtelmeiről beszélt vele, amikor a lefújás után feldúltan magyarázott neki valamit…

Elmondtam neki a véleményemet ténykedéséről, de arrogánsan, kissé félvállról fogadta panaszomat. Tisztán kellett látnia, amikor David Silva lefejelte Podolskit, mégsem mutatta fel neki az ilyen helyzetekben járó piros lapot. A találkozó végén pedig hatalmas helyzetbe kerültünk a spanyol kapu előtt, ő azonban érthetetlen módon szabadrúgást ítélt az ellenfél javára. Hogy miért, fogalmam sincs. Emlékszem, még a spanyolok is csodálkoztak, hogy ők jöhetnek.

Azt állítja, Roberto Rosetti miatt kapott ki a német válogatott?

Nem ezt mondtam. A spanyol együttes teljesen megérdemelten nyerte meg az Európa-bajnokságot, hiszen az elmúlt két-három évben – a mi csapatunkhoz hasonlóan – nagyon kiegyensúlyozott formát mutatott, ráadásul a mostani tornán egyszer sem szenvedett vereséget. Azt viszont nem tagadom, számomra rendkívül zavaró a tudat, hogy a vasárnapi volt a harmadik európai csúcsmeccsem, amelyet a bírók tettek tönkre. Hat éve a Feyenoord–Dortmund UEFA-kupafinálén, két éve a Barcelona–Arsenal BL-döntőn nyúlt bele a játékvezető a meccsbe az én csapatom kárára.

Hibásnak érzi magát Torres gólja miatt?

Különbséget tennék aközött, amikor egy játékos hibáztatja magát, és amikor azon gondolkodik, mit csinálhatott volna jobban. Az én esetem az utóbbi – a mérkőzések után mindig végigveszem, melyik volt az a momentum, az a döntés, amelyet nem jól ítéltem meg. Ami Torres gólját illeti, talán ha kivárok még egy kicsit, nem tudja ilyen jól ellőni a labdát. De ezen már felesleges merengeni, így esett, és kész. Az élet is sokkal nehezebb, ha folyton azon emészti magát az ember, mit rontott el, mit tehetett volna másképp.

Pályára lép még a német válogatottban?

Még nem döntöttem el, hogy visszavonulok-e a nemzeti csapattól, szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljam a kérdést. Ha elhatározom magam, először csapattársaimat értesítem majd, de természetesen a közvélemény is megtudja a döntésemet.

Joachim Löw szövetségi kapitány szeretné, ha folytatná?

Jó a kérdés, tegyék fel neki!