Fotó: Reuters
Luis Aragonés „gyerekei" gyűrűjében, a spanyol mester végigment azon az úton, amelyet eltervezett
Fotó: Reuters
Luis Aragonés „gyerekei" gyűrűjében, a spanyol mester végigment azon az úton, amelyet eltervezett
– Régóta nem fordult már elő hogy egy csapat ilyen nagy fölénnyel, ilyen egyértelműen nyerjen meg egy válogatottak számára kiírt világversenyt. Mi lehet a siker titka?– Úgy gondolom, igazi közösséget alkottunk, sok olyan futballistával, aki varázslatosan bánt a labdával, és oly precízen passzolt, hogy az ellenfeleknek igen nagy nehézséget okozott a hatástalanításuk. Boldog vagyok, rendkívül fontos lépést tettünk ezzel a győzelemmel, mert bizonyítottuk: ez a csapat már képes nyerni.
– Milyen személyes érzései vannak a megnyert finálé után?– Elsősorban elégedettséget érzek. Minden remekül ment, noha voltak nehézségeink, gondolok itt elsősorban a negyeddöntőre. Az olasz válogatott remekül összerakott csapat, a világ legjobbjai a védekezés terén, tehát nehéz ellenük játszani. Mégis továbbléptünk ellenük is, mert olyan csapatunk van, amely amellett, hogy kiválóan védekezik, támadásban is nagyszerű.
– Van rá esély, hogy az év végén Fernando Torres kapja az Aranylabdát?– Fernando bármit elérhet, amit akar. Rendkívül értékes játékos, gyors, erős, és még fejlődni fog, hiszen nagyon fiatal.
– Briliáns játékkal rukkolt elő a csapat, amely ráadásul rendkívül alacsony átlagéletkorú...– Tulajdonképpen már a két évvel ezelőtti világbajnokság kezdeti szakaszában hasonlóan játszottunk, de akkor még elbuktunk a franciák ellen. Azóta megtanulták a fiúk azt is, hogyan lehet nyerni. Az alap a kitűnő védekezés, a rendkívül pontos passzjáték pedig nem ad esélyt az ellenfeleknek.
– Stílusteremtésnek is nevezhetnénk, amit a spanyolok nyújtottak ezen a tornán?– Ezt nem tudom, de tény: minden szurkoló szereti, ha a csapata gyors, jól támad, sokszor a kapu elé ér, és gólokat is rúg. Ha megfelelően menedzselik ezt a gárdát, és persze Isten is úgy akarja, sok trófeát begyűjthetnek még a srácok, megnyerhetik akár a világbajnokságot is.
– Milyen útravalót adna a – még nem ismert – utódjának, és mit kíván neki?– A spanyol válogatott irányítása meglehetősen nehéz feladat, hiszen együtt kell élni a mindennapos kritikákkal. A bírálatoknak is arra kell ösztönözniük az embert, hogy még keményebben dolgozzon. Nekem volt elég lelkierőm ahhoz, hogy mindazt megvalósítsam, amiről azt gondoltam, hogy a csapat számára hasznos lesz. Azt kívánom, hogy mihamarabb találják meg az utódomat, végezhesse a munkáját, és elérhesse mindazt, amire ez a csapat hivatott.