Fesztivál helyett ünnep
Álltam a tucatnyi világversenyt megjáró kollégával a Happelstadion teraszán, és keserűen állapítottuk meg, hogy az Európabajnokság túlnőtt önmagán. Egyikünk sem volt annyira naiv, hogy szóba hozza egy esetleges magyar rendezés esélyeit, az álmodozást meghagytuk-meghagyjuk másoknak, itt sokkal többről és sokkal messzebbre mutató dolgokról volt szó.
Ezen a helyen elmélkedhetnék arról, miért játszottak három meccsen keresztül szenzációsan a hollandok; miért tudnak még mindig szinte teljes Európán végigdübörögni a német páncélosok; miért játszottak végre tudásuknak megfelelően a spanyolok, vagy miért tudott két, előzetesen lesajnált csapat (török, orosz) is bizsergető érzést keltő futballal kirukkolni. De valamiért az utolsó napok hangulatára nem ez nyomta rá a bélyegét. Legalábbis nálam.
Tudom, otthon megígértem valakinek, hogy nem panaszkodom („Ott lehetsz az Eb-n, nehogy egy rossz szavad is legyen!”), nem is panasznak szánom, inkább ténymegállapításnak. Hangulattalan, megfelelő futballkultúrával és a labdarúgáshoz köthető infrastruktúrában nem bővelkedő országokban alighanem most rendeztek utoljára Európa-bajnokságot. Nincs értelme. A gazdasági potenciállal nem volt gond (Svájc esetében csodálkoztam volna…), csak hát jön az ilyenkor megszokott „de”.
De itt töltöttünk huszonhárom napot, és nem tudom megszámolni, hány magyar vagy külföldi szájból hányszor hallottam panaszt a kellő Eb-hangulat hiányára. A stadionok kicsik, a jegyeket így sem lehetett eladni (botrány, hogy a holland–orosz negyed-, illetve a spanyol–orosz elődöntőn üres szektorrészek voltak), az meg csak PR, hogy ezt itt-ott sikerpropagandával megpróbálják szépíteni, eladni.
Főleg a két évvel ezelőtti, a szurkolói zónákkal más dimenzióba kerülő világbajnokság fényében. Legkésőbb Bécsben be kellett látnom, hogy a mai modern, a Bajnokok Ligája által kialakított és meghatározott „igényrendszerben” csak azok az országok tudnak magas szintű „élményfürdőt” varázsolni egy-egy világeseményből, amelyekben minden adva van a labdarúgáshoz. Még ha magunk ellen is beszélek, talán mindenki örülhet, amikor az illetékes szervek Angliának, Franciaországnak, Németországnak, Spanyolországnak vagy Olaszországnak adják a rendezési jogot. Akkor megint futballfesztivál lesz.
Most csak futballünnep volt. Bár nekem az otthoni nihilből kiszakadva ez is felüdülés volt.
