Ami 1964-ben és 1984-ben sem adatott meg Dániának, 1992-ben már igen: döntőt játszhatott az Európa-bajnokságon. És ha már a fináléba tévedt (szó szerint), nem hagyta veszni a lehetőséget, két vállra fektette a sorozat örök-éremtáblázatát és örök-ponttáblázatát akkor és napjainkban is vezető német válogatottat. Jó negyedóra elteltével John „Faxe” Jensen meglépett, és húsz méterről mattolta Bodo Illgnert. A világbajnoki címvédő mezőnyfölényt harcolt ki, de a Karlheinz Riedle, Jürgen Klinsmann csatárkettős és a német középpályássor ezúttal fantáziátlanul játszott, pontatlan volt – hozzá kell tenni, Peter Schmeichel sem fogott ki rossz napot. Ugyanez elmondható Kim Vilfortról is, aki a 78. percben megduplázta az északiak előnyét. Talán ez a gól is hozzájárult ahhoz, hogy a dán főváros nyugati pereméről való klub hívei idővel Vilfort Parknak nevezzék el a Bröndby stadionját, amelynek „névadója” 470 bajnoki meccsen bizonyította klubhűségét.