A csoportmérkőzések során ódákat zengtek a holland válogatottról, az oroszok mégis átléptek rajta. Miben látja a váratlan törés okát?A csoportmérkőzések során ódákat zengtek a holland válogatottról, az oroszok mégis átléptek rajta. Miben látja a váratlan törés okát?
Bár hosszan lehet sorolni a Van Basten-féle együttes erényeit, így például azt, hogy a csapat nem egyéniségekre, hanem a közösségre épült, volt valami törvényszerűség a zuhanásban. Amelyik gárda ilyen jól kezd egy tornát, mint most a holland, később gyakran leszálló ágba kerül. Ellenpélda a német válogatott, amely éppen azt a szabályt erősíti, hogy a gyengén rajtoló együttesek az egyenes kieséses szakaszban szinte automatikusan lendületbe jönnek. A németeknek a horvátok és az osztrákok ellen már megvolt a két rossz mecscsük, onnantól csak felfele indulhattak.
Nem volt hiba Marco van Basten szövetségi kapitány részéről, hogy a románok ellen pihentette legjobbjait?
A negyeddöntőben a hasonlóan gondolkodó edzők közül csak Luis Aragonés terve nem bukott meg.
Ennek ellenére állítom, logikus volt Van Basten lépése. Fontos, hogy a huszonhármas keretből a játékosok egytől egyig hasznosnak érezzék magukat, és az edző is meggyőződjön arról, adott esetben kilencven percig is nyugodtan szerepeltetheti csereembereit.
Jól sejtem, hogy a „rossz kezdet, jó befejezés” elve alapján a fentebb említett csapatot, Németországot a döntőbe várja?
Valóban őket tartom a legfőbb esélyesnek, de nehogy azt higgye, hogy ezt most találtam ki, a negyeddöntő után. Ugyanezt mondtam az Eb előtt is, kiegészítve azzal, hogy Michael Ballack lesz a torna legjobb játékosa. A tippem csak ott sántított, hogy azt gondoltam, a németek az olaszokkal játsszák a finálét…
Ha már Németországról beszélünk: mitől jobb Joachim Löw együttese Hollandiánál?
Egy ilyen tornán rengeteg apró tényező számít. Lényegtelennek tetszik, mégsem mellékes például, hogy a hollandok a csoportmeccseiket hűvös időben játszották, az oroszok elleni negyeddöntőt viszont már igazi nyári melegben. Ugyanígy vízválasztó az is, hogy a keret tagjai mennyire bírják a huzamosabb együttlétet, mennyire tesz jót a közösségnek, a szellemiségnek a többhetes táborozás. A német ilyen szempontból hagyományosan jó „tornacsapat”, a hollandoknál azonban a hosszú összezártság általában rosszul sül el.
Önnek a közeljövőben a magyar válogatottal biztosan nem kell edzőtáborba vonulnia, pedig az MLSZ szerette volna leültetni a gárda kispadjára. Miért mondott végül nemet?
Személyes okaim voltak arra, hogy így döntsek. Május huszonnegyedikén már Budapesten kellett volna vezetnem a válogatottat a Görögország elleni felkészülési mérkőzésen, egy szomorú családi esemény miatt viszont ezt akkor nem vállalhattam. A szövetség vezetőjével Amszterdamban találkoztam, volt egy előremutató megbeszélésünk, végül azonban az említett gondok miatt visszautasítottam az ajánlatot.
Mit tud a magyar válogatottról?
Mindent. Óriási múltja mellett büszke lehet arra, hogy a felkészülési találkozókon általában jó teljesítményt nyújt, a tétmeccseken ugyanakkor valamiért rendszerint csődöt mond.
Miért?
Látja, előbb kicsit túloztam, erre a kérdésre ugyanis nem tudom a választ. Fel kell építeni az együttest, és a munka minőségére garancia lehet Erwin Koeman szövetségi kapitány személye, aki a görögök elleni győzelemmel és a horvátok elleni döntetlennel kijelölte a megfelelő irányvonalat. Belgiumban, a Mechelennél játékosom volt, ma egy városban lakunk, így személyesen is jól ismerem, igaz, új feladatáról még nem volt alkalmunk beszélgetni.
Sokak szerint Koeman edzőként még nem tett le annyit az asztalra, hogy a szövetségi kapitányi poszttal járó kihívásokkal megbirkózzon.
Amilyen tehetséges és intelligens volt játékosként, ugyanolyan edzőként is. Kellőképpen kemény és szigorú tud lenni, de ha arra van szükség, a játékosokkal mint barátokkal is megtalálja a közös hangot. A legfontosabb a kiegyensúlyozottság, és ez nála mindenképpen megvan. Meggyőződésem, hogy a szövetségi kapitányi tisztség speciális embertípust igényel, rengeteg tapasztalattal és elszántsággal.
Ha ön ül le a válogatott kispadjára, min változtatott volna mindenképpen?
Ezt nem tudom, és nem is akarom elmondani. Először nyilvánvalóan elemezni kellett volna a helyzetet, és utána megtenni a szükséges lépéseket. De mivel ez most nem az én munkám, erről inkább nem beszélnék.
Hogyan látja a válogatott esélyeit a világbajnoki selejtezőcsoportban?
Rendkívül kemény ellenfelekkel kell megküzdeniük a magyaroknak, a Portugália, Svédország, Dánia, Albánia, Málta névsor nehéz időszakot ígér. Lényeges a jó kezdés, ami önbizalmat adhat a csapatnak. A szeptemberi rajtnál szombaton a dánokkal, a következő szerdán pedig a svédekkel játszik az együttes, majd következik az Albánia és a Málta elleni ütközet: a legfontosabb, hogy ezen a négy találkozón minél több pontot gyűjtsön a válogatott, ez határozza meg a további kilátásokat.
Az erőviszonyokat figyelembe véve hányadik helyre érhet oda a csapat?
Ha arra kíváncsi, hogy a második hely összejöhet-e, azt kell mondjam, ahhoz óriási szerencse kell. A portugálokat szinte lehetetlen megelőzni, a svédek formaingadozásában és öreg játékoskeretében lehet bízni, a dánokat pedig nemrég saját szememmel láttam a hollandok elleni felkészülési meccsen, és tanúsíthatom, nagyon erősek.
Tehát a második helyre nem tartja alkalmasnak az együttest…
Mint mondtam, sok tényezőnek kellene összejátszania hozzá. Nekem egyébként van egy általános felfogásom a futballal kapcsolatban, amely szerint például az sem tragédia, hogy nem Hollandia nyerte meg az Eb-t. Értékelem azt is, hogy közönségszórakoztató, látványos stílusban játszott. Ha a szurkolókat sikerül visszacsalogatni a stadionokba, megmutatni nekik a futball szépségét, már teljesült az elsődleges cél. A következő, hogy a csapat agresszív hozzáállással megpróbáljon minél több pontot szerezni, minél eredményesebb lenni, és közben a fiatalok nevelése se szoruljon háttérbe. Mindezek alapján azt mondom, ha Magyarország csak a harmadik vagy negyedik helyre fut be, de mutatós, jó futballt játszik, már ki lehet jelenteni: a fejlődés elkezdődött.