A nagyváradi uszoda lelátóján pontosan érződött, hogy a román pólóválogatott hatalmas csalódáson van túl. Március elején ugyanebben a medencében bukta el az olimpiai selejtezőt, így a kvalifikációs torna után kinevezett Cornel Rusu fő célja az lehet, hogy a júliusi Európa-bajnokság előtt összerázza a 2006-os kontinenstornán negyedik helyen záró csapatot.
A mieink céljai mások. Kemény Dénes játékosai számára az Eb csak egy állomás a Peking felé vezető úton: a magyar csapat szeretné sorozatban harmadszor is megnyerni az olimpiát.
Kemény felkészülésből érkeztek a magyarok Nagyváradra, ezért az első percekben még akadozott a gépezet – de aztán Kiss Gergely előbb ötméteresből, majd akcióból volt eredményes, s bár kapaszkodtak a románok, a találkozónak ebben a fázisában látszott, hogy a játék minden elemében jobb és erősebb Magyarország. A 4–3-ra megnyert első negyedet lekopírozták a mieink a következő nyolc percben, s bár néha kisebb hibák csúsztak a támadójátékba, még a románokért szorító szurkolók is megtapsolták a szép vendégtalálatokat. A második etap vége felé a magyar védekezés is egyre szigorúbb lett, és egy labdaszerzés utáni megúszásból Benedek Tibor oktatott: a román kapus többször is elsüllyedt, mire a világklasszis balkezes a hálóba lőtte a labdát.
A harmadik negyedben sokáig érintetlenek maradtak a hálók. A fordulás után vízbe szálló Nagy Viktor lehúzta a rolót, szépséghiba, hogy sokáig a mieink sem tudtak gólt szerezni. Már a hatodik perc végén jártunk, amikor Kásás Tamás betalált (6–9), s úgy tűnt, Románia gólképtelen marad ebben a periódusban. A házigazda sorra kapta az emberelőnyöket, ám el is hibázta ezeket. Tizenhárom másodperccel a negyed vége előtt aztán Andrei Iosep ötméteresből betalált, így ez a nyolc perc 1–1-gyel zárult. Az utolsó negyedre sűrűsödött a legtöbb hiba, a vendégek játéka ekkor már döcögött, a románoknak az egyenlítésre is volt esélyük, de nem éltek vele. A magyar válogatott 11–10-re megnyerte a mérkőzést, folytatás péntek délután Szolnokon.