A kapusok mumusai

Volt idő, amikor Deák Ferenc 66 találattal lett gólkirály (az 1945–1946-os bajnokságban), 1977-ben Várady Béla 36-szor talált be az ellenfelek kapujába, Gregor Józsefnek az 1990–1991es bajnoki esztendőben 15 is elég volt az elsőséghez, legutóbb pedig Waltner Róbert 18 góllal végzett a lista élén. Az egerszegi futballista először bizonyult a legjobbnak, ráadásul teljesítményének értékét növeli, hogy az ősszel, amikor nyolc forduló után nyolc találatnál tartott, idegenlégiósnak állt, és csak a tavaszi idényre tért vissza a ZTE-be.

„Ha figyelembe veszem, hogy a tizennyolc gólt huszonegy mérkőzésen szereztem, aligha lehetek elégedetlen – értékelte önmagát Waltner Róbert. – Mi több, azt is mondhatnám, huszonöt találattal zártam, hiszen az alDafrában tizenegy meccsen hétszer voltam eredményes. Amikor februárban visszajöttem Zalaegerszegre, azt mondtam, szeretném a bajnokság végéig megszerezni a századik gólomat. Ehhez tízszer kellett a kapuba találnom, és a huszonnyolcadik fordulóban, a REAC elleni meccsen megvalósult az álmom, ráadásul az a gól gólkirályi címet ért.”

A szurkolók igazából az ősszel ismerték meg Urbán Gábor nevét, aki a bajnoki rajt előtt tizenhétszer lépett pályára az első osztályban, és kétszer sikerült mattolnia az ellenfelek kapusát. Aztán az ősszel tizennégy fellépésen már tizenegyszer volt eredményes, így mindenki számára egyértelművé vált, a 23 esztendős csatár feltalálja magát a kapu előterében.

„Való igaz, a bajnokság rajta előtt csak két élvonalbeli gólom volt, de tudni kell, abban az időszakban csak epizódszerepek jutottak az MTK-ban – tekintett vissza Urbán Gábor. – Németh Krisztián és Hrepka Ádám külföldre szerződése után megkaptam a lehetőséget, és élni tudtam vele. A legjobb meccsem a soproni volt, négy gól ritkán jön össze egy labdarúgónak kilencven perc alatt. Ezt a bajnoki idényt nem lesz egyszerű felülmúlni, de persze azért megpróbálom.”

Az ősszel csak szenvedett, mi több, eltiltás miatt öt találkozón a lelátóra kényszerült, a tavaszszal azonban nem lehetett tartani. Tököli Attila (aki 2000-ben 22, 2002-ben pedig 28 találattal lett gólkirály) a bajnokság első felét négy góllal zárta, a folytatásban aztán megmutatta, 32 esztendősen is mestere a szakmájának. Az élvonalbeli játékosok között kimagaslóan ő a legeredményesebb, 136 gólnál jár.

„A bajnokság eleje nagyon gyengén sikerült számomra, az első gólomat csak a tizedik fordulóban, Gellei Imre bemutatkozó meccsén, a Fehérvár ellen szereztem – tekintett vissza Tököli Attila. – A tavasszal aztán már jobban megértettük egymást a többiekkel, ezt jelzik a gólok mellett a gólpasszok is. Elégedett sohasem lehet az ember, de ezért jó érzés, hogy tudtam segíteni a csapatomnak. A Paks más stílusú, más összetételű együttes, mint annak idején a Dunaferr volt, kevesebb gólszerzési lehetőség adódik, nekem mégis úgy tűnik, az ellenfelek érzik, ha Tököli Attila helyzetbe kerül, általában nem hibázza el.”