Maximalista horvátok

Leo Beenhakker hiába kérte, Slaven Bilic nem tette meg azt a szívességet, hogy az anyósát állítja a csatársorba, mi több, az apósát is mellőzte. Horvátország szövetségi kapitánya a kapura valamivel veszélyesebbnek tűnő Ivan Klasnic, Mladen Petric duóval kezdett – ezzel is jelezve, hogy csapatának esze ágában sincs lemondani a góllövés lehetőségéről. A lengyeleket dirigáló holland kollégája ugyanakkor meglepetésre olyannyira ragaszkodott Euzebiusz Smolarek közelségéhez, hogy maga mellé ültette a kispadra; meglehet, a támadó „jegelése” az egyik oka annak, az első félidőben az keltette a legnagyobb riadalmat a horvát kapu előtt, hogy a tartaléksorból előlépő kapus, Vedran Runje egy kivetődés során a padlóra küldte csapattársát, Dario Knezevicet…

A győzelmi kényszerrel játszó lengyelek jóformán helyzet nélkül tudták le az első félidőt (csupán Dariusz Dudka mellészálló fejese érdemel említést), miközben a tét nélkül, s ebből következően felszabadultan futballozó csoportelső több ziccert is elpuskázott. Ebben Klasnic járt az élen, aki kétszer is Artur Borucba püfölte a labdát – nem zárható ki, hogy ha mindkettőt nem is, legalább egyet Bilic anyósa értékesített volna…

A folytatásban négy perc alatt eldőlt minden: Bécsben Michael Ballack vezetéshez juttatta a németeket, Klagenfurtban pedig a harmadszorra már nem hibázó Klasnic tette ugyanezt a horvátokkal, így az 53. perc végén már ki is hirdethették volna a B-csoport végeredményét: Horvátország – hibátlan teljesítménnyel, kilenc pontot begyűjtve – elsőként, Németország másodikként lépett tovább, Lengyelország és Ausztria pedig búcsúzott. Utóbbit legfeljebb az vigasztalhatja, hogy a hazautazással nem kell bíbelődnie…

1. FÉLIDŐ

1–15. PERC

Slaven Bilic tartotta szavát, a negyeddöntőre tekintettel bőszen cserélgetett: csak Danijel Pranjic és Ivan Rakitic maradt az előző kezdőcsapatból. Nagyobb meglepetés, hogy Leo Beenhakker két alapembere, Jacek Bak és Ebi Smolarek nélkül indult csatába. Viszont mindkét válogatott megszokott formációjában kezdett, ez tisztán kirajzolódott a gyepen. A nyitány mindenesetre csapkodó volt – néhány fájdalmas ütközéssel fűszerezve.

15–30. PERC

A horvátokról sütött, hogy nem érdekli őket az eredmény. A lengyelek a többször középre húzódó Jacek Krzynówek vezetésével indították az akciókat, és a két szélsőhátvéd is bekapcsolódott a támadásokba. Az egyetlen csatár, Marek Saganowski azonban eltűnt a figyelmes kék mezes középső védők között. Alkalomadtán a horvátok is megindultak előre, igaz, nem túl nagy meggyőződéssel, a lengyelek pedig képtelenek voltak támadásokat vezetni.

30–45. PERC

A horvátok lapos passzokkal alapozták meg enyhe labdatartási fölényüket, másrészt így kontrollálták a meccset, nem siettek el semmit. Dario Knezevic sérülése után Vedran Corluka lett az egyik középső védő, de az események menetén ez mit sem változtatott, a lengyelek továbbra sem tudtak huzamosabb ideig támadásban maradni, Ivan Klasnic és Mladen Petric azonban rendre jól vitte el a fehér mezes belső védőket. Az első félidő ennek ellenére nem volt izgalmas.

1–15. PERC

Elrontott beadásokkal kezdődött a második felvonás, a játék továbbra sem volt színvonalas, a horvátoknál időnként öten is védekeztek a tizenhatoson, ha a lengyelek felvonultak a támadó térfél közepén. A sokadik, oldalról érkező átadás azonban eredménnyel zárult a túlvégen, bár jellemzőbb volt, ahogy a lengyel középpálya és védelem szétcsúszott a gól előtt. A fehér mezeseknél Krzynówekben lehetett egyedül bízni.

15–30. PERC

A lengyelek tanácstalanul adogattak a kétsoros, a tizenhatoson és előtte tíz méterrel felhúzott horvát védőfal előtt, aztán mindig Krzynóweknél kötött ki a labda, hátha ő tud kezdeni vele valamit. Hogy ez ne így legyen, azon az oldalon Corluka rendre besegített Dario Simicnek, így kettő az egy ellen szoríthatták be a szélsőt a sarokba, elfojtva az utolsó veszélyforrást is. A horvátok lendületes kontrákkal fejelték meg az okos védekezést.

30–45. PERC

Az utolsó szakaszban is beívelésekkel próbálkoztak a lengyelek, de továbbra is hatástalanul. Hiába szállták meg a pálya közepét, a horvátok is szép számban jelentek meg ugyanott, így a fehér mezesek ebből sem tudtak hasznot húzni, és mivel az említett beadások túlnyomórészt pontatlanok voltak, más esélyforrás nem nagyon maradt, hiába aktivizálta magát a jobb oldal is. A végén többet birtokolták a labdát a lengyelek, de ezzel sem mentek sokra.