A kapitány segített a kapitányon

„Üdv a hazai frontnak! Üzenem mindenkinek, menjen az utcára ünnepelni! Mi is azt tesszük. Megérdemeljük. Ezt az előadást egy ideig nem lehet elfelejteni.”

Ahhoz képest, hogy a nyitányon Portugáliától elszenvedett vereség után még a fejét követelte az egész ország, most a kapitány győztes hadvezérként szólhatott övéihez. Kétszer is csupán néhány perc választotta el a bukástól, Svájc ellen Arda Turan a 92. percben szerezte meg a győztes gólt, Csehország pedig a 87. percig 2–1-re vezetett a 2002es vb-bronzérmes ellen, amikor Nihat Kahveci megkezdte gálaelőadását. Ha a háromból bármelyik gól elmarad, most alighanem Svájc vagy Csehország elmélkedik a Horvátország elleni, bécsi negyeddöntőről.

Most viszont a törökök elmélkedhetnek, de csak azután, hogy kellően megünnepelték a sikert. Már a mérkőzést követően, Bázel környékén is érezni lehetett, valami különleges történt, hiszen kizárólag török zászlós autóba „botlottunk”, aztán másnap folytatódott a „leltár”. A hírügynökségek minden nagyobb német városból „békés, de elképesztő örömünnepet”, a csapat tagjai meg – úgymond – beteget jelentettek. Belebetegedtek az ünneplésbe, mert mi mással lehet magyarázni, hogy összesen egy médiamegjelenésre vállalkoztak, egy déli sajtótájékoztatóra. Persze ez érthető, ha figyelembe vesszük, min ment keresztül a török csapat. A tornát már említettük, de nyugodtan citálhatjuk a selejtezőt is, amelynek a vége roppant izgalmas volt: az utolsó két mérkőzésen két győzelem kellett a továbbjutáshoz, ez sikerült is (Norvégia 2–1, Bosznia-Hercegovina 1–0), rendre Nihat sorsdöntő góljával. Aki most is továbblőtte a gárdát.

„Már történelmet írtunk, de nem akarjuk abbahagyni – mondta a Villarreal csatára. – Jönnek a horvátok, és őket is meg tudjuk verni. Most rosszul játszottunk, de így is nyertünk, mi lesz, ha egyszer jól is játszunk?”

Igaz, sokáig az is kétséges volt, hogy Nihat egyáltalán pályára léphet, kétszer is keresztszalagszakadást szenvedett, a második után be akarta fejezni a karrierjét, de folytatta, és ennek remek klubszezon lett a jutalma. Tizennyolc góllal járult hozzá a Villarreal bajnoki ezüstérméhez, most pedig két halvány meccs után, Emre Belözoglu sérülése miatt kapitányi szalaggal a karján, második Eb-negyeddöntőjéhez segítette hazáját.

Ez jelentette az igazi elégtételt a fentebb már idézett Terimnek. A kapitány másodszor vezette Eb-n a válogatottat, 1996-ban pont és gól nélkül esett ki a „Milli Takimmal”, szinte haza sem kellett mennie a felmondóleveléért, és most is hasonló sors várt volna rá, ha elbukik.

„De én mindig mondtam, hogy emlékezni fognak ránk – replikázott a kapitány. – A Svájc elleni meccs után is ezt mondtam, most is ezt mondom. Megint esett az eső, megint küzdöttünk, megint győztünk. Óriási kő gördült le a szívünkről.”

Mellesleg oly nagy hatással van a továbbjutás a kapitányra, hogy kijelentette: bár nem ismeri az előzményeket, amit a hajrában a kapusuk tett (Volkan Demirel holt időben fellökte Jan Kollert), nem volt helyes, azaz jogosan büntették piros lappal.