Magyarország továbbjutott

A szarajevói visszavágón a vi lágbajnoki részvétel mellett tekintélyük megőrzése (ez egyenértékű a nemzetközi élmezőnyben maradással) volt a tét a magyaroknak, akik Pekingről már balszerencsésen lemaradtak. Csapatunk Gyöngyösön csak 27–25-re nyert a bosnyákok ellen, ezért tudható volt: pokoli üközet vár rá a szarajevói arénában. Hátborzongató volt a zsúfolt lelátókon tomboló 7000 fanatikus drukker látványa és hangorkánja. A későbbi botrányra azonban kezdetben semmi jel sem utalt.

Az elején a magyarok Nagy László (emberfogással kísérték) és Iváncsik Gergő vezérletével lendületesen és eredményesen támadtak (5–11). Az elégedetlen szurkolók üdítősflakonokat dobáltak a pályára, és az édes, ragacsos lé feltörlése nehéz feladat volt a segédszemélyzetnek. A pokoli légkörben a nem túl rutinos bírók iszanyatos nyomás alatt ítélkeztek, teli torokból szidták őket a kispadról és a tribünről is. A magyarok kezében volt a kezdeményezés, de olykor hullámvölgybe került a vendégcsapat. Amikor ebből kikecmergett (15–22), eldőlni látszott a párharc.

A 49. percben (24–27) a nézőtérről a pályára záporozó különböző tárgyak miatt nem lehetett folytatni a mérkőzést. Björn Ericsson, a svéd EHF-ellenőr a magyarokat és a bírókat a biztonsági emberekkel kísértette az öltözőbe (Eklemovics láb-, Gál szemsérülést szenvedett). Vass Sándor, az MKSZ szakmai alelnöke a kényszerszünetben: „Az öltözőben várjuk, hogy az ellenőr miként dönt, folytatódik-e a meccs.”

Halid Demirovic szövetségi kapitány azt mondta a szurkolóknak, hogy folytatódhat a meccs, ha békésen viselkednek. A bejelentést taps fogadta.

Aztán Björn Ericsson vette kézbe a mikrofont, de alig engedték szóhoz jutni, sőt őt is megdobálták...

„A mérkőzés befejeződött” – szólt az okkal felháborodó svéd végső ítélete, s újra elszabadult a pokol. A történtek miatt súlyos büntetés várhat a bosnyákokra, az EHF bizonyára vizsgálatot rendel el.

„Az öltözőben vártuk a fejleményeket – mondta Skaliczki László. – Nem találok szavakat, ilyet még sosem éltünk át, néhány játékosomnak szinte halálfélelme volt.”