Kiterítik a kártyáikat

Antoniosz Nikopolidisz még mindig frusztrált a svédektől elszenvedett vereség (0–2) után – akárcsak a görög válogatott játékosainak többsége. Ül a leginkább kínpadhoz hasonlítható pódiumon, reflektorok világítanak a szemébe – amely egyszerre tükröz szomorúságot és némi apátiát. A 2008-as részvételi jog kivívása után ismételten az „emberfeletti ember” kategóriájába emelt futballistákat az első ausztriai előadás után drámai hangvételű vagy éppen gúnyos cikkeivel, kommentárjaival atomjaira szedte a görög sajtó.

Niko „nagyapáék” egyfelől sértődött, durcás gyerekként reagáltak az impotens „keresztbe focit” kritizáló véleményekre, mondandójuk ugyanakkor nem nélkülözte a logikát: a címvédő még nem esett ki, felesleges temetést emlegetni – ezzel speciel mi magunk is várnánk az oroszok elleni vízválasztó összecsapás lefújásáig. Mindamellett ha Otto Rehhagel gigászai elveszítik második salzburgi csatájukat is, Nikopolidisz lelkét feltehetően tovább nyomasztaná a kedden komikus körülmények között született második svéd gól, amely azon az estén megpecsételte a címvédő sorsát.

„Az a gól a múltat jelenti, nem akarok róla beszélni, de egyébként most sem azért vagyunk itt, hogy találkozzunk veletek, és nem is azért, hogy bocsánatért könyörögjünk – szabott irányt a

seekircheni sajtóbeszélgetésnek az Olympiakosz 37 éves kapusa. – Tudjuk, hogy nincs bocsánat, de ebben a külföldi média is ludas, amelynek nincsen pontos képe és hízelgő véleménye csapatunkról. Nem mérte fel, mit vittünk véghez Portugáliában. Nem kell követni a trendet!“

A krisztusi „Nem tudják, mit cselekszenek…” tételmondat felemlegetése mindamellett cseppet sántít: a kontinens négy esztendeje kótyagosan kutatja az akkori görög siker okát – reménytelenül.

„Az oroszok ellen kijátsszuk minden kártyánkat, nincs mire várnunk – fogadkozott a görög csapat doyenje. – Az viszont megjósolhatatlan, hogy ezen a szinten mi sül ki az abszolút nyílt játékból. Elszomorítottuk rajongóinkat, de a futball egyik gyönyörű sajátossága éppen az, hogy a hangulat egyik napról a másikra megváltozhat. Ha nyersz, minden kivirul körülötted. Nem aggódom, a csapat fizikailag rendben van, és még egyszer nem fordulhat elő az, ami a svédek ellen. Henrik Larssonék kiveséztek minket, minden gondolatunkat ismerték – kivárásra játszottak, és bejött a taktikájuk. Az oroszokkal szembeni találkozónak egészen más forgatókönyve lesz, hiszen amelyik csapat vereséget szenved, szinte bizonyosan elbúcsúzik a tornától. Ígérem, egy másik görög együttest látnak szombaton.”

Slaven Bilic a németek elleni parti előestéjén tett hasonló kijelentést, ami be is jött – igaz, némiképp nyugalmasabb körülmények között. A horvátok botrányos produkcióval ugyan, de az első meccsüket is megnyerték.

Emlékeztetőül: a görögök négy éve kikaptak az akkor már kiesett szbornajától (1–2).