A szíve Újpestre húzza…

Gratuláljak vagy részvétet nyilvánítsak?Gratuláljak vagy részvétet nyilvánítsak?

Inkább gratuláljon – jelezte Rajczi Péter, hogy nagy tragédia azért nem történt. – Ahogy az újonccsapatoknál megszokott, mi is azzal vágtunk neki a bajnokságnak, maradjunk bent valahogy, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy az élmezőnyben vagyunk. Volt időszak, amikor úgy tűnt, az első vagy a második helyen zárva simán feljuthatunk, ám a végére egyszerűen elfogytunk, annyi sérülés sújtott minket, hogy az orvosnak több dolga akadt, mint az edzőnek…

Az utolsó fordulókban az ön nevét is hiába kerestük a jegyzőkönyvben. Mi volt a panasza?

Belső térdszalaghúzódás, ami öthetes kihagyást jelentett. Ha azt mondom, peches vagyok, akkor finoman fogalmazok: amikor egészséges voltam, akkor azért nem játszottam rendszeresen, mert a másik két támadó remekelt, amikor pedig megsérültek, akkor én is kidőltem a sorból. Ebben a szezonban alighanem fordítva voltam bekötve…

A klub honlapján olvastam, hogy a szurkolók ünnepelték önöket – azt követően, hogy elveszítették a Lecce elleni párharcot.

Látja, ezért is indítottam azzal, hogy inkább gratuláljon. Pisában senki sem fogta fel kudarcként a szereplésünket, s ezt az említett fieszta is bizonyította. A minap a stadionban volt jelenésünk, ahol a drukkerek úgy éljeneztek minket, mintha nem a Riminit előztük volna meg, hanem az Intert. Egyébként ilyen hangulatban telt az egész idény, ha nyertünk, ha kikaptunk, ha döntetlenre végeztünk, megtapsoltak minket. Hogy a hatodik helyezésünk valóban elismerésre méltó, jelzi, a velünk együtt feljutó Spezia ma már újra a harmadik vonal tagja.

Szóval megérte Pisába igazolni?

Mivel sokat tapasztaltam, és sokat tanultam, igen. Mondom ezt a reméltnél kevesebb játéklehetőség és az anyagi problémák ellenére.

Ha utóbbi bővebben kifejtené…

Négyhavi bérrel tartoznak, továbbá az egész éves prémiummal – nemcsak nekem, mindenkinek. Gondolhatja, hogy nem kevés pénzről van szó… Nem hittem volna, hogy ilyesmi előfordulhat Olaszországban, csakhogy kiderült, a vezetők fizetni nem szeretnek, ígérgetni annál inkább. Amúgy rendesek és kedvesek.

Legutóbb mivel kecsegtették?

Hogy december harmincegyedikéig rendezik a tartozásukat. Nem tehetek mást, várok.

Mivel engedték haza?

Azzal, hogy június harmincadikáig tájékoztatnak arról, meg kell-e jelennem a felkészülés július tizennegyedikei kezdetekor. Megjegyzem, nem ilyen egyszerű a helyzet, a klubnál ugyanis kisebb káosz alakult ki, senki sem tudja, mit hoz a jövő. Első lépésben mindenki az elnök bejelentésére vár, aki nemrég megszellőztette, lehet, hogy visszatér szülővárosába, Perugiába; ha költözik, akkor kiürül a kassza. Mielőtt péntek délután hazaindultam volna, kérdeztem a sportigazgatót, mit tud, mire széttárta a karját, és közölte, hogy semmit.

Elképzelhető, hogy itthon marad?

Van rá esély.

Újpestre vagy Győrbe igazol?

Ön tájékozottabb, mint a sportigazgató… Van érdeklődés innen is, onnan is, de amíg nem dől el, hogy Olaszországban számítanak-e rám vagy sem, addig felesleges ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Szíve szerint hol folytatná?

Aligha mondok újat azzal, hogy a szívem a korábbi klubomhoz, azaz Újpestre húz. Egy ilyen év után azonban a játéklehetőség mindennél előbbre való, ott szeretnék futballozni, ahol fontos szerepet szánnak nekem. No meg az sem ártana, ha időben megkapnám a fizetésemet…