A húszéveseké a világ?

Roberto Donadoni éveket öre gedett a kispadon a románok elleni szombati 90 perc alatt.

Persze előbb-utóbb így jár, aki Carlo Ancelotti nyomdokaiba lép. Ugyanis érdekes párhuzamot vélünk felfedezni a csapatával az idén a Serie A-ban és a Bajnokok Ligájában is pokolra szálló Ancelotti, valamint a squadra azzurrával oda készülő Donadoni között.

Az életkor rabjai. Csakhogy bizonyos életéven túl sem a test, sem a szellem nem képes a tinédzserkorban nyújtott teljesítmény gyakori megismétlésére. Nem törnénk pálcát sem Donadoni, sem Ancelotti felett, hiszen például Sir Alex Fergusont, a Manchester United menedzserét azért is emlegetik a legzseniálisabb trénerek között, mert a skót az idősebb „bútordaraboknak” is megtalálja a helyét az enteriőrben, s mindig megvan az oka, ha fő helyet szán nekik. (Ha már „old timerek”: arra is kíváncsiak vagyunk, meddig bírja szusszal a zömében koros frontembereket felvonultató görög és svéd válogatott…)

Némiképp persze máris javítanunk kell magunkat: a Milan és Ancelotti 2007-ben „öregurakkal” a hátsó alakzatban ért a csúcsra a BL-ben, a mögöttünk hagyott idényben viszont ugyanazokkal esett hasra. Nem mintha elfeledtük volna Alessandro Nestáék érdemeit, de a fényük feltétlenül megkopott.

Akárcsak az olasz válogatott védőié.

Az Eb-döntő két csoportmeccsén a hollandoktól és a románoktól összesen négy gólt kapó világbajnoki címvédő alap bekknégyese tulajdonképpen mit sem változott a németországi diadal óta. A 2006-os torna első találkozóin megingathatatlan Nesta sérülés miatt az egyenes kieséses szakaszban már nem rúgott labdába, az osztráksvájci „bálozást” pedig nem vállalta, miután 2007-ben kijelentette: az ő erejét már meghaladja a válogatott pluszmunka. Az akkor a helyére lépő Marco Materazzi (bár épp a térdével bajlódik…), akárcsak Fabio Grosso és Gianluca Zambrotta, viszont örökös tagja a nemzeti együttesnek, és a 2006-os aranylabdás Fabio Cannavaro sem díszpintyként tűnne fel hébe-hóba az oberwaltersdorfi szurkolói, média- és marketingközpontban, a Casa Azzurriban, ha alig valamivel az Eb-nyitány előtt nem szenved bokaszalag-szakadást. Az említett urak nem suhancok: Materazzi 34, Zambrotta 31, Grosso 30 éves, de Cannavaro sem csökkentené az átlagéletkort a maga 34 évével.

A hollandoktól elszenvedett 0–3 során a két nappal korábban még bicegő 35 éves Christian Panucci, Zambrotta és Grosso mellett az iménti trióhoz mérten tejfelesszájúnak számító 27 éves Andrea Barzagli nézte irigylésre méltón közelről, amint a négyöt-hat évvel fiatalabb, „mélynövésű”, ám fürge narancs mezesek el-elhúznak előbb Gennaro Gattuso, majd mellettük is. A románokkal vívott partin már valamelyest jobb volt a helyzet – persze nem kizárólag azért, mert a Materazzit pótló 23 éves Giorgio Chiellini hiba nélkül, pro licences tananyagba illő módon takarított az olasz kapu előterében. Dirk Kuyt, Wesley Sneijder vagy Robin van Persie akadálytalanul vágtatott át egy csupán papíron létező olasz középpályán; Adrian Mutuék már nem, köszönhetően a németalföldiek ellen a cserepadon felejtett, az akkor tartalékolt energiáit is mozgósító Daniele De Rossinak.

Mindazonáltal a 0–3-hoz képest az 1–1-et már csak azért sem érdemes előrelépésként értelmezni, mert a világbajnok továbbjutási esélye a megszerzett egy pont dacára sem ugrott meg, sorsa Marco van Basten két alkalommal is gálázó társulatának markában van.

Az olaszok most attól tartanak, hogy ha le is győzik a franciákat, a már negyeddöntős hollandok egyszerűen „lefekszenek” a románoknak, amellyel a berlini finálé mindkét szereplőjét kizsuppolják a versenyből. Láttunk már hasonlót a közelmúltban – igaz, nem az oranjétől. Az aggodalom ugyanakkor nem alaptalan: a skandináv béke jegyében született svéd–dán döntetlen (2–2) négy éve Portugáliában a búcsút jelentette Itáliának.

Arra viszont még nem akadt példa, hogy az azúrkékek világesemény döntőjében két kör alatt négy gólt kapjanak (az 1962-es chilei világbajnokságon két meccs után egy ponttal és 0:2-vel álltak – ki is estek…). Csak viszonyításképp: a 2006-os vb-n Gianluigi Buffonnak hét mérkőzésen mindössze kétszer kellett kihalásznia a hálóból a labdát.