Szarajevó újra a pokol

Játékosaink önmaguk, a szurko lók és a szponzorok kárpótlására is gondolva vágtak a vb-selejtezőnek, amelyben a legyőzhetőnek tartott bosnyákokkal hozta össze őket Fortuna (a sorsoláskor a szerencsére nem is panaszkodott senki).

Csakhogy a szerencsével tudni kell élni!

Hogy mire gondolunk? Például arra, hogy a fontos tornák vagy párharcok előtt tilos lenne kitárulkozni az ellenfelek előtt. Pedig ez többször megtörtént ebben az évben, hiszen a válogatott valamennyi, közönség előtt játszott mérkőzése tv-meccs volt. Vagyis az ellenfeleknek csak meg kellett nyomniuk a képmagnó gombját, s a videofelvétel alapján máris elemezhették, ízekre szedhették Nagy Lászlóék taktikáját.

Halid Demirovic szövetségi kapitány meg is mondta a Nemzeti Sportnak a gyöngyösi találkozó előtt, hogy csapatát a néhány napja játszott magyar–litván tesztmeccseken látottak alapján készítette fel a követendő taktikára, amelyet két nappal a csata előtt megosztott a sajtóval. (Megjegyzendő: a szurkolók kiszolgálása, a sportág népszerűsítése, a szponzorok és emiatt a szövetség érdekében is fontosak a tv-mérkőzések, amelyeknek a száma évről évre rekordokat dönt itthon és külföldön is. A kérdés másik oldala, hogy a csapatok videósokat küldenek egymás fontos meccseire, vagyis „titokban” akkor sem nagyon lehet készülni, ha a tévécsatornák nem közvetítik a mérkőzéseket.)

Gyöngyösön mégis feltűnő volt, hogy Enid Tamirovic kapus már-már becsukott szemmel is kivédte a magyar átlövők, beállósok és szélsők nem túl gyakori és nem túl pontos lövéseit, tudta a hazaiak gondolatait is (ráadásul a hibái miatt elbizonytalanodó Gulyás Péter kimaradó ziccerei fokozták Tamirovic önbizalmát, s ez átragadt a hatalmas szívvel harcoló többi bosnyákra).

A rettentően sokat hibázó, az évad végén az ellenfélnél lényegesen fáradtabbnak látszó magyarok közül Eklemovics Nikola volt kiemelhető. Az ő energikus, erőtől duzzadó és bátor támadójátékára mintha nem számítottak volna a bosnyákok. Hasonló volt a helyzet Katzirz Dáviddal, valamint a nagyon akaró, az igyekezetbe szinte beleroppanó Ilyés Ferenccel. Ezzel szemben Nagy Lászlótól több és bátrabb kísérletet, energikusabb, vezéregyéniséghez méltóbb játékot és harci szellemet reméltünk. Laluska Balázsnak és Mocsai Tamásnak sem ez lesz pályafutása legszebb meccsélménye, s a beállósoknak is illene önkritikusan értékelniük gyöngyösi teljesítményüket. A kapusoknak sincs okuk a túlzott elégedettségre, igaz, Puljezevics Nenad a hajrában nagyon „felpörgött”, s több bravúrral járult hozzá, hogy egyáltalán előnnyel utazhat a magyar gárda Szarajevóba a szombati visszavágóra (Fazekas Nándor sérült lábbal vállalta a meccset).

A mieink keddtől Tatán annak tudatában gyakorolnak, hogy a bosnyák fővárosban pokol vár rájuk. Nagy kérdés, képesek-e innen a mennybe jutni.