Realista svájciak

„18 óra 42 perc: minden álmunk összetört” – írta a svájci

válogatott csehek elleni vereségét követően a Le Matin, francia nyelvű helyi lap. Ha valaki nem emlékezne rá: múlt szombaton az említett időpontban szenvedett súlyos térdsérülést Alexander Frei, a házigazda együttes csapatkapitánya. És mivel sokak szerint ő volt a – nemzetközi szinten középszerű futballistákból álló – svájciak egyetlen reménye a tornán, kiesése érthető módon alapvetően befolyásolja a gárda továbbjutási esélyeit.

„Két nagy baj van a válogatottal. Az egyik, hogy kikapott a csehektől, a másik, hogy elveszítette legfontosabb emberét – foglalja össze tárgyilagosan a lényeget egy svájci öregúr, miközben egy barátságos kis park padján ülve a pipáját tömi. – Most már minden azon múlik, milyen eredményt ér el a csapat a törökök ellen. Ha nyer, az élményből önbizalmat, erőt meríthet, és még a portugálokat is megszorongathatja, ellenben ha veszít…”

…elúszott számára a továbbjutás – olvassuk le a következtetést a félbehagyott mondatot követő savanyú arckifejezésből. Svájcban immár mindenki tisztában van azzal, hogy a szerdai mérkőzés az utolsó szalmaszál Jakob „Köbi” Kuhn együttese számára az álmok beteljesítéséhez.

„Biztos vagyok benne, hogy nem jutunk tovább – mondja szigorúan és határozottan a sarkon posztoló rendőr, akinek a véleményével már csak a ruházatára szerelt fegyverarzenál miatt sem szívesen szállunk vitába. – Ne csodálkozzanak azon, amit mondok, én is a svájci sikerért szorítok. Az itteni emberek azonban realisták, nem áltatják magukat, így sejtik, hogy a csehek elleni kudarccal elszálltak reményeink.”

Fél perccel később kiderül, az egyenruhás emberismerete nem az igazi…

„Persze, hogy továbbjutunk! – mosolyog nyugodtan egy huszonéves lány, amikor a nemzeti csapat kilátásairól kérdezzük. – Hogy megsérült Frei? Na és?! Ott van Hakan Yakin, majd ő rúg néhány gólt. Minden meccset együtt nézek meg a barátaimmal, így természetesen szerdára is megvan már a kötelező program.”

A fiatal svájci hölgy bizakodása egyébként nem általános. Rögtönzött közvéleménykutatásunk eredménye szerint a helyi szurkolók mintegy harminc-negyven százalék esélyt látnak arra, hogy a gárda eljut a torna egyenes kieséses szakaszáig. A legtöbben azonban – a rendőr által emlegetett józan racionalizmussal – belátták, a csehektől kapott pofon alighanem meghatározza a gárda további sorsát az Eb-n.

„Szégyen ez az eredmény, és fagyos, mint a sarkvidéki éjszaka. Ahogy a kárörvendő gyermek kineveti társát, úgy kacag arcunkba a bázeli nulla egy” – fantáziált a Sonntag újság munkatársa, aki hasonlataival ugyanakkor pontosan érzékelteti, milyen a szurkolók hangulata a balul sikerült rajt után. A „realista optimisták” pontosan tudják, a boldogsághoz vélhetően már az is kevés, ha a válogatott megnyeri a törökök elleni ki-ki meccset. A csoport erőviszonyait elnézve a szerdai siker – ha már a költői képeket erőltetjük – körülbelül annyit jelentene a svájciaknak, mintha a hétfejű sárkánynak levágnák két fejét. Vagyis

még mindig maradna öt.

„Ha a törökök elleni mecscsen valami csoda folytán sikerülne megszerezni a három pontot, a Portugália elleni találkozón alighanem akkor is teljesen esélytelenek vagyunk” – bizonygatja a fegyveres rendőr, majd váratlanul előránt egy fekete tárgyat a mellényzsebéből. Meglepetésünkben hátrahőkölni sem tudunk a pisztolyos támadás elől, ám hamar kiderül, a marcona férfi nem az Ebtémán akadt ki, csupán egyik társával akar beszélni – walkietalkie-n.

A további meleg helyzeteket megelőzendő inkább arrébb húzódunk, és megszólítunk egy középkorú urat, aki viszont még korábbi beszélgetőpartnereinknél is sötétebben látja a svájci válogatott jövőjét: „Ebből a csoportból sajnos már biztosan nem megyünk tovább, és nekem olyan érzésem van, hogy a svájci együttes kiesésével az országban jelentősen csökken az érdeklődés az Európa-bajnokság iránt.”

Hiába, a svájciak realisták…