Mindenes szakvezető lehet a balatoniaknál

Nagy felhajtást csaptak Siófokon, hogy aláírt?Nagy felhajtást csaptak Siófokon, hogy aláírt?

Nem tudom, ugyanis Budapesten egyeztünk meg – jelentette Détári Lajos. – Elárulom, a klubot képviselő Nemes Ferencnek és Csorba Ottónak nem kellett sokáig győzködnie: olyan jó benyomást tettek rám, hogy hamar eldöntöttem, elfogadom az ajánlatot.

A napsütésen kívül mi vonzotta a balatoni városba?

Elhiheti, az időjárási viszonyok érdekeltek a legkevésbé, amikor tárgyalóasztalhoz ültünk. Ha napozni vagy fürdőzni akarok, akkor strandra megyek, nem pedig Siófokra edzőnek… Szóval számomra sokkal fontosabb volt, hogy milyen körülmények között és milyen kerettel dolgozhatok, és amit ezzel kapcsolatban felvázoltak nekem, az lenyűgözött. Hallgattam Nemes Ferencéket, és úgy éreztem magam, mintha hájjal kenegetnének.

Ezt nem mondja komolyan.

De. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Siófokon minden adott a nyugodt munkavégzéshez.

Isten őrizz, hogy kiábrándítsam, de elődje, Aldo Dolcetti éppen amiatt távozott, mert nem teljesítették minden óhaját.

Mindenkinek mások az igényei… Én például csak akkor kérek prémiumot, ha elértem a kitűzött célt.

Öntől mit remélnek a vezetők?

Az elvárásokat még nem fogalmaztuk meg, ezzel várnánk addig, amíg ki nem alakul a végleges keret. Azt viszont a teljes névsor ismerete nélkül kijelenthetem, hogy siófoki kötődésű, az együttesért harcolni tudó fiatalokra akarok építeni. Eleinte „csak” azt követelem meg a csapattól, hogy az első perctől kezdve az utolsóig küzdjön, de amint lehet, szeretném rászoktatni a rövid passzos, gyors játékra. Kulturáltan, egyúttal agresszívan futballozó alakulatról álmodom, ha valóra válik, az talán a helybéliek kedvét is meghozza a meccsre járáshoz. Mert azt szomorúan tapasztaltam, hogy az elmúlt időszakban csupán néhány százan váltottak jegyet a Siófok találkozóira, márpedig itt hajdanán nyolc-tízezren szorongtak a lelátón.

Na, igen, de egykoron Bódi Zoltán, Olajos Sándor, Quirikó László, Fodor Imre vagy éppen Fischer Pál megmozdulásainak lehetett tapsolni.

Hiszem, hogy az én csapatomnak is lehet majd.

Úgy tudom, az olasz harmadik ligás Ternana első osztályú ajánlattal kereste meg.

Valóban akadt egy-két csábító felkérés, ám én Magyarországon akarok dolgozni. Meglehet, sokan rohantak volna Olaszországba, én azonban nemegyszer irányítottam már külföldi csapatot, így tisztában vagyok vele, a látszat olykor csal. Ígérnek fűt-fát, aztán bevisznek az erdőbe… Úgyhogy köszönöm, de az ilyen jellegű kiruccanásokból már nem kérek.

Helyette itthon bizonyíthat.

Mit is kellene bizonyítanom?

A kritikusai szemére vetik, hogy hosszabb távon sehol sem ragadt meg.

A kritikusok inkább az irigyeim, de az igazat megvallva, ők kicsit sem érdekelnek. Különben sem gondolom, hogy bárkinek is bizonyítanom kellene. Tény és való, huzamosabb ideig egy helyen sem maradtam, ám aki ismeri a pályafutásomat, tudja, hogy az esetek döntő többségében nem rajtam múlott a szakítás. Azt ugyanakkor készséggel elismerem, jót tennék magamnak, ha kitölteném a kettőezer-tíz június végéig szóló szerződést.

Ha két év múlva felhívom, a Siófok edzőjeként veszi fel?

Mindent megteszek azért, hogy igen. Bízom benne, hogy akkor arról is beszámolhatok, meghosszabbítjuk-e a megállapodást.

Leköltözik?

Mivel mihamarabb be kell illeszkednem, igen. Minél több időt szeretnék Siófokon tölteni, ugyanis a feladataim közé tartozik majd a foci népszerűsítése is. Ahogy az már tőlünk nyugatabbra bevált, felkeressük azokat a vállalatokat, amelyek adott esetben támogatnák a klubot, és ellátogatunk iskolákba, hogy minél több gyereket állítsunk a futball mellé. Ha eddig nem említettem volna, az utánpótlás kiépítésében is jelentős szerepet szánnak nekem – látja, ezért is éreztem úgy, hogy hiba lenne elszalasztani ezt a lehetőséget.

Vezetőedzőként vagy szakmai igazgatóként ténykedik majd?

Jól hangzik a szakmai igazgatói titulus, de bőven megelégszem a vezetőedzőivel. Legfeljebb írja azt, hogy Détári Lajos, a mindenes vezetőedző…