Reality check – a divatos angol kifejezést akkor szokták használni, amikor valaki álmodozásaiból, reményeiből magához térve nagy pofont kap a valóságtól, és kénytelen szembesülni a tényekkel. Nos, Novak Djokovicsnak erőteljes reality checkben volt része a Rafael Nadal elleni elődöntőben a Roland Garroson, amint a természetesen így is parádésan teljesítő Gaël Monfils is első kézből tapasztalhatta meg Roger Federer ellen, milyen a nagyok játéka – még akkor is, amikor csak szenvednek. A szerb és a francia számára is kiderülhetett: ha nem a legjobbjukat nyújtják, nincs sok esélyük elkapni a világ két legjobbját, s ha igen, akkor is inkább csak reménykedhetnek.
Djokovics – aki a Roland Garros-finálé mellett a világranglista második helyéről is letaszíthatta volna Nadalt győzelmével – azonban két és fél szetten keresztül nem is tudta legjobbját nyújtani. A szerváival volt a legtöbb gondja, de hibázott éppen eleget a „mezőnyben” is, miközben a salakkirály szinte hibátlanul teniszezett; az első négy játék majd’ harminc labdamenetéből mindössze egyet bukott el ki nem kényszerített hibával. A spanyol sokat futtatta, mozgatta Djokovicsot, és nem csak visszatette a labdákat, de parádés elütésekre is tellett tőle. Hogy mást ne mondjunk, amikor 3:1-re ellépett a nyitó szettben, már az ötödik bréklabdájánál tartott. A szerb ugyan ezután kicsit feljavult, pontosabban, keményebben teniszezett, aki ezzel csak azt érte el, hogy legalább a saját szerváit hozni tudta – 6:4-re veszítette el a játszmát.
A másodikban aztán mintha pályán sem lett volna, rögtön elbukta a szerváját, majd miután 2:1-nél nem tudott egyenlíteni (pedig bréklabdája volt), teljesen kipukkadt. 5:1 után még fogott egy gémet, de ez minden – három játékot is nullára veszített el. A harmadik szett úgy kezdődött, hogy Nadal kegyetlenül végez előzetesen fogadkozó riválisával, aki elbukta az első tizenegy labdamenetet. 3:0 után azonban a spanyol kissé visszavett az addigi fergeteges tempóból, míg Djokovics elkezdett sokkal agresszívebben, csúcsközeli formában játszani. Fel is jött, 3:2 után két bréklabdája is volt, de Nadal ekkor még tartotta magát. Sőt, ha nem ront ziccert, 5:3-nál két meccslabát harcolhatott volna ki.
Ehhez képest 5:4-nél egy parádés rövidítés után Djokovics egyenlített, és kétszer szettlabdához is jutott. Ellenfelének sem kellett több, még agresszívebben, keményebben kezdett teniszezni, és parádés labdamenetek után kiharcolta a rövidítést. A tie-break elvileg Djokovics hazai pályája, ám Nadal tökéletesen koncentrálva ellépett 3–0ra, és utána sem hagyott esélyt a szerbnek. 6–0-ra is vezetett már, és bár a szerb három meccslabdát még hárított, egy utánozhatatlan labdamenetet követő lecsapással végül 6:4, 6:2, 7:6-ra nyert, és bejutott a döntőbe.
Nadal tehát parádésan teniszezett – Björn Borg is az első sorból tapsolt neki. A spanyol a svéd klasszis 1981-es sikere óta az első lehet, aki egyhuzamban négyszer lesz bajnok Párizsban. A salakkirály huszonhetedik győzelménél jár, és még veretlen a Garroson – ha pedig Roger Federer elődöntőbeli játékából következtetünk a világelső vasárnapi teljesítményére, biztosak lehetünk benne, Nadalnak meglesz a huszonnyolcadik sikere is.
A svájci zseni ugyanis csak szenvedett Gaël Monfils ellen. A hazaiak kedvence mindent meg is próbált, és időnként egészen jól játszva szorongatta Federert. Az első szettben még eléggé gyámoltalanul játszott, de a másodiktól fogva erősen megnehezítette a parádés elütéseket sírnivaló röptékkel és tenyeresekkel váltogató, a labdamenetek befejezésével igencsak hadilábon álló világelső dolgát. A második felvonást brékhátrányból fordítva nyerte meg, a harmadikban pedig 5:2 után még szettlabdát hárított, de többre nem futotta tőle. Federer azért megmutatta, miért ő áll a világranglista élén.
Monfilsnak a negyedik szettben is voltak lehetőségei, de szekérderéknyi bréklabdát hibázott, míg Federer – amikor igazán kellett – azért hozta magát. Végül nyögvenyelősen 6:2, 3:6, 6:3, 7:5-re nyert, de azt ő maga is tudja, Nadal ellen sokkal jobb játékra lesz szüksége.
Eredmények a 24. oldalon