Országhatárok nélküli játék

várni kell. Főleg ha az nem is áll mindenkinek az érdekében.

„Nincs ebben semmi kivetnivaló – mondta például Leo Beenhakker, a lengyelek holland kapitánya. – A külföldiek integrációja a modern labdarúgás egyik természetes velejárója.”

A „lengyelek” véleménye azért is érdekes, mert ők pró és kontra érintve vannak a kérdésben. A német válogatottban három játékos (Miroslav Klose, Lukas Podolski, Piotr Trochowski) is szerepel, aki adott esetben a vasárnapi meccsre a másik öltözőből is kijöhetett volna, Roger Guerreiro meg villámgyors állampolgársági és nyelvvizsga után brazilból lett lengyel. Az „adokkapokban” a horvátok sem állnak rosszul (még ha Martin Taylor talán börtönt érő belépője miatt a brazil származású Eduardo nem is lehet itt), de Slaven Bilic kapitány szerint a „vásárlást” már nem nagyon erőltetik.

„Ha van egy-két olyan játékosod, mint Eduardo, akkor nekik sokkal jobbnak kell lenniük a többieknél – mondta az 1998-as vb bronzérmese. – A nemzeti csapatoknak meg kell őrizniük identitásukat. Nem lehet öt-hat Eduardóval teletömni a válogatottat. Nem szabad összevásárolni egy válogatottat, ahogyan például Katarban megpróbálták.”

A katariak kifejezetten zsoldosok lettek volna, de azért üdítő kivételként akadnak olyanok is, akiknek legalább valami kötődésük van új országukhoz. Az argentin-olasz Mauro Camoranesi nagyapja olasz volt, a napvilágot Ausztráliában meglátó Josip Simunic felmenői horvátok, de a többség különösebb kötődés nélkül váltott országot. Sokáig Brazília volt az első számú importőr, de mára az afrikai kontinens is felzárkózott mellé. Aztán van, ahol észreveszik az identitásvesztés veszélyét, van, ahol nem. Az egyik legemlékezetesebb ügy Hollandiában robbant ki, amelynek végén Johan Cruyff a nyilvánosság előtt Rita Verdonk bevándorlási minisztert tette felelőssé az oranje 2006-os világbajnoki kudarcáért, csak mert a politikus többszöri felkérésre sem írta alá Salomon Kalou állampolgársági kérelmét. „Úgy sejtettem, Kalounak azért is kell a holland útlevél, hogy EU-s állampolgárként könnyebben boldoguljon a labdarúgás világában” – hangzott Verdonk indoklása. És tényleg. Az addig magát hollandnak valló Kalou röviddel később már büszkén feszített eredeti hazája, Elefántcsontpart dresszében.