A kupaarany fényesebb a bajnoki ezüstéremnél

A múlt hét közepén, a kispesti hét nulla után zúgolódó Honvéd-szimpatizánsok sorfala előtt kislányával, Biankával a nyakában angyali nyugalommal sétált ki a Bozsiktadionból. A szerda esti érem- és kupaátadáson viszont nem volt a karján a kis hölgy. Vadabbnak gondolta az ünneplést a háborgó fővárosi szurkolók haragjánál?A múlt hét közepén, a kispesti hét nulla után zúgolódó Honvéd-szimpatizánsok sorfala előtt kislányával, Biankával a nyakában angyali nyugalommal sétált ki a Bozsiktadionból. A szerda esti érem- és kupaátadáson viszont nem volt a karján a kis hölgy. Vadabbnak gondolta az ünneplést a háborgó fővárosi szurkolók haragjánál?

Fogalmam sem volt róla, mivel készültek a szervezők, lesz-e konfettieső vagy tűzijáték. Egyszerűen nem akartam, hogy megijedjen a kicsi – adta bizonyítékát atyai felelősségtudatának Leandro de Almeida, a DVSC középpályása.

Látta már a kupaérmet?

Persze. Sőt volt is a nyakában.

Akkor el tudja dönteni, melyik medál ragadta meg inkább a fantáziáját: a bajnoki ezüst vagy a kupaarany.

Az utóbbi. Hosszabban forgatta, bámulta, mint az ezüstöt. Biztosan azért, mert fényesebb.

Ön melyiket taksálja többre?

Nálam nincs rangsor, ezért úgy vélem, egyik eredmény miatt sem kell szégyellnünk magunkat. A kupagyőzelmet ugye nem kell megmagyaráznom, a bajnokságban pedig két ponttal lemaradva az MTK-tól másodikak lettünk. Nyilván végezhettünk volna az első helyen is, de ehhez az MTK elleni két bajnokiból legalább az egyiket meg kellett volna nyernünk... A tavaszi hazai vereséggel úszott el a címvédés lehetősége.

Markáns, de könnyen támadható álláspont egyetlen mérkőzésre kivetíteni a végeredményt.

Akkor is tartom magam hozzá. Ha megvertük volna a fővárosiakat, vagy csak az egyik összecsapás döntetlennel ér véget, más a sorrend.

A Magyar Kupában viszont nem akadt önöknél jobb – sőt olyan csapat sem, amely megszorongatta volna a DVSC-t. A döntő speciel minden idők egyik „leglaposabb” párharcát hozta.

Legfeljebb a visszavágó, de ahhoz, hogy így alakuljon a finálé, az első találkozó is kellett. A hét nulla után arra is ügyelnünk kellett, hogy a nagyképűség legkisebb jele nélkül futballozzuk végig a második mérkőzést. Nem akartuk, hogy bárki is azt érezze, a Loki nem tiszteli ellenfelét, most éppen a Honvédot. Az első félidő ennek ellenére nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, nem koncentráltunk megfelelően, de a szünet után váltani tudtunk. Szépen búcsúztunk el a közönségtől.

Ön esetleg személyesen is – ha a szerdai volt a búcsúmérkőzése.

Nem tudok róla, hogy az volt. Hallottam külföldi érdeklődőkről, de konkrét ajánlat nem futott be. Pillanatnyilag annyi bizonyos, hogy pénteken hazautazunk a családommal Brazíliába, június tizennyolcadikán pedig Debrecenben kezdem meg a felkészülést a következő szezonra. Szerződés köt a Lokihoz.

Tiszta sor. Mégis, ha minden szempontból megfelelő ajánlatot kapna, melyik lenne az a futballkultúra, amelyikbe belekóstolna?

Ha mondjuk három lehetőség közül kellene választanom, és az egyik spanyol lenne, nem hezitálnék. De erről egyelőre nincs szó. A kupagyőzelem a konkrétum.

Akárcsak a DVSC, ön is harmadszor nyerte meg a sorozatot. Van különbség az elsőségek között?

Csak abból a szempontból, hogy az idei döntő mind a két mérkőzésén gólt szereztem, a két ferencvárosi arany idején egyik finálén sem voltam eredményes. Igaz, balhátvédként akkor kevesebb esélyem is volt.