Félórányi feszültség

Miután a szerb Novak Djokovics és a spanyol Rafael Nadal kedden megtette a magáét, szerdán Roger Federeren volt a sor, hogy a nagy hármas utolsó tagjaként biztosítsa helyét a legjobb négy között a Roland Garroson. Hogy ez könnyű feladatnak ígérkezett volna, azt túlzás lenne állítani, még akkor is, ha a világelső tíz győzelem mellett korábban csak egyszer kapott ki aktuális ellenfelétől, a 24. kiemelt Fernando Gonzáleztől. A chilei ugyanis azon kevesek közé tartozik, akik nem esélytelenül indulnak csatába Federer ellen: ha jó formában van, és van is kedve játszani, a férfimezőny talán legjobb tenyeresét „bevető” González bármikor képes lehet megszorongatni a svájcit.

Fél órán át úgy tűnt, most is így lesz. A meccs elején váltottak egy-egy bréket, majd 2:2 után Federer csak a hibákkal jelezte, hogy pályán van. Amikor pedig nem ő rontott, akkor González jött elő valami bravúrossal, 15 nyerőt ütve csak az első játszma 25 perce alatt. Mindhárom bréklabdáját értékesítette, 6:2-re legyőzve a világelsőt az első szettben. Pedig Federer korábban mindössze kétszer veszítette el az adogatását az egész tornán.

A folytatásban elkezdett amolyan federeresen teniszezni: gyilkos szervák, a ritörnből fogadhatatlan röpték, ha pedig mégis kialakult valamiféle labdamenet, annak is egy-egy szép megoldással tett pontot a végére. Ráadásul González is visszaesett, ziccereket hibázott, és hiába futott minden labda után, rengetegszer ütött látványosan a vonalak mellé.

Federer már a második szett első játékában három bréklabdához jutott, de ezeket még hárította a chilei. Két gémmel később azonban már nullára veszítette el a szerváját, 5:2-nél pedig megint nem szerzett pontot a saját adogatásából, miközben esélye sem volt megszorongatni a svájcit.

Alig egy óra hossza után döntetlenre álltak tehát a felek - kezdődhetett minden elölről, ám a harmadik szett elejét leszámítva Gonzáleznek már momentumai sem voltak. Akkor még kidolgozott három bréklabdát, de előbb ziccert hibázott, majd hiába adott vissza három lecsapást szinte a nézőtérről – gyakorlatilag a vonalbírókat kerülgetve –, Federer kitartott. A chilei dühöngött, ütőt tört (azt nagyon tud), de a meccshez már köze sem volt. A saját adogatásait hol hozta, hol nem, fogadóként viszont nem volt esélye. A világelső az utolsó 40, saját szerváit követő labdamenetből harminchatot, köztük az utolsó tizenhetet megnyerte, és a negyedik felvonás végén – brékelőnyben – már csak arra figyelt, hogy be tudja fejezni a találkozót. Ezt végül egy remek lendített röptével tette meg, 2:6, 6:2, 6:3, 6:4-re győzött, és egyhuzamban tizenhatodik Grand Slam-elődöntőjét játszhatja pénteken.

A helyszínen nem sokan fognak drukkolni neki, ellenfele ugyanis Gaël Monfils lesz. A francia szép lassan felőrölte az ötödik kiemelt David Ferrer ellenállását, és a négy közé jutott, annak is köszönhetően, hogy a spanyol magához képest rengeteg hibával teniszezett. Monfils 6:3, 3:6, 6:3, 6:1-re nyert, így Sebastian Grosjean 2001-es szereplése óta először lesz francia a Roland Garros elődöntőjében. A fináléba pedig legutóbb Henri Leconte jutott, éppen húsz esztendeje. Monfilsnak nagyon nehéz dolga lesz, ha meg akarja ismételni azt a teljesítményt, Federernek ugyanis nagy tervei vannak…