Lehmann mellényúlt, vele mellényúltak?
„Szokatlanul sok árnyékot láttam Jens Lehmann játékában” – mondta Günter Netzer, az ARD televíziós csatorna szakkommentátora a 2–2-es döntetlennel záruló Németország–Fehéroroszország mérkőzés után. Magában a vendégek számára megérdemelt(!) döntetlenben is sok a furcsaság, abban meg még több, hogy a kapott gól nélkül kihúzott 681 percével új német válogatottbeli rekordot felállító Jens Lehmannról nem éppen méltató hangnemben emlékeznek meg. Csak éppen jogosak a kritikák…
Ha történetesen Oliver Kahn a meccs napján nem Indiában védett volna a Bayern Münchenben (a Mohun Bagan elleni, 3–0-s bajor sikerrel és tömegverekedéssel befejeződött találkozón ült utoljára a Bayern kispadján a július elsejétől svájci szövetségi kapitányként dolgozó Ottmar Hitzfeld), már most „tombolna” a kapuskérdés a Nationalelfnél, karakterisztikus vetélytárs híján azonban még biztos Lehmann helye. Hiába az első félidő három, következmények nélküli hibája (a rossz passztól a beadás elnézéséig széles volt a skála), illetve Vitalij Buliga második gólját megelőző – szó szerinti – mellényúlása, Joachim Löw kapitány a mérkőzés utáni villámértékelésében kijelentette: történjen bármi, Lehmann marad a válogatott egyese az osztrák–svájci tornán. Uli Stein, a Nationalelf egykori kapusa már korábban is pedzegette, hogy eljött a váltás ideje, és mindenki jobban járna, ha René Adlerrel kezdődne az összeállítás, nem pedig Lehmann-nal. Az elvben második kapusnak számító Robert Enke neve fel sem vetődött trónkövetelőként, a valóban szóba jöhető Timo Hildebrandot pedig Löw – a német sajtó megalapozott gyanúja szerint – Lehmann kérésére hagyta ki a 26-os (szerdától pedig 23-as) keretből. A Valenciában a tavasszal David Villa mellett talán egyedüliként elfogadhatót nyújtó (hogy a Barcelona elsősorban miatta nem lett Királykupa-győztes, az szinte száz százalék) Hildebrand most joggal kérhetne szót… Csak hát Lehmann a dzsungelharcban alaposan megedződött Oliver Kahn mellett, és tudta, a belső konkurenciaharcot hogyan lehet a legkönnyebben elkerülni. Persze ettől még lehet egy esetleges német arany fő letéteményese, de a kedden látottak alapján talán jobb, ha a németek abban bíznak, hogy a támadók eggyel több gólt rúgnak, mint amennyit az ingatag védelem és az ingatag kapus összehoz.
Bár az is igaz, hogy elöl sem teljes még a diadalmenet. A 75. válogatott meccsét játszó Miro Klose ugyan meglőtte a szokásos gólját (a legutóbbi hat fellépésén hat gólt szerzett), Lukas Podolski nem mutatott rossz formát – és ennyi. A többi másodosztályú produkció volt. Bár ha figyelembe vesszük, hogy Patrick Helmes (1. FC Köln) és Oliver Neuville (Mönchengladbach) is a Bundesliga 2.-ből kapott meghívót, talán nem is kell annyira csodálkozni.
