Új medencében, régi céllal

Elkezdték. Tizenegy hét, tizen egy felettébb dolgos hét vár rájuk, mindazonáltal rengetegen cserélnének velük. Naná! Őrült nagy elismerés e társaság tagja lenni, köztük valóban minden szenvedés öröm is lehet egyben. Rögvest az első tréningen példáját láthattuk ennek: a nagy fel-le úszás közben Hosnyánszky Norbert lába görcsölt be. „Gyere ki!” – szólt azonnal a Firenzében légióskodó, a következő szezonban a Vasast erősítő pólósnak Kemény Dénes. Nagy Ferenc gyúró azonnal ott termett, és szakszerű masszírozása révén Norbi elszánt tekintettel hamar visszament a társak közé – utóbb, természetesen mosolyogva csak ennyit jegyzett meg az esetről: „Beállt a lábam, de nem komoly, a lényeg, hogy elkezdődött a munka.”

Embert próbáló napok elé néznek az urak (hétfő délelőtt speciel 3000 métert kellett úszniuk…), de mondani sem kell, egytől egyig várták már ezt, szemük előtt a szent cél lebeg.

Elkezdték. Reggel kilenckor a Hajós uszoda tornatermében eligazítással, majd a súlyok emelgetésével, erősítő gyakorlatok végrehajtásával kezdődött el a magyar válogatott közvetlen olimpiai felkészülése, negyed 11kor pedig már a Széchy uszoda medencéjében tempóztak a játékosok. Bizony, bizony, a Kemény-éra harmadik ötkarikás hajrája során nem a Hajós megszokott ötvenesében, hanem a komplexum végében, az úszóedzőről elnevezett medencében készül a csapat. A magyarázat maximálisan érthető: a méltán agyonszeretett együttes szeparáltan, csendben végezheti feladatát, a fürdőzők, a sportolótársak, úszók, műugrók, pólósok akaratukon kívül sem zavarhatják, arról nem beszélve, hogy az új környezet is jó hatással lehet az érintettekre.

A tizennyolcas keretből tizenöten voltak ott az első edzésen, a három távolmaradónak sem kell azonban igazolást írnia: Benedek Tibor, Kásás Tamás és Madaras Norbert a Reccóval az olasz bajnoki döntőben érdekelt. Együttesük a friss Euroligagyőztes Brescia otthonában, – többek között Benedek négy góljának hála – is győzni tudott 10–9-re, így 2–0-ra vezet, s egy lépésnyire van a diadaltól. Hárai Balázs és Vörös Viktor, két junior-világbajnokunk viszont ott volt a többiek között, a mester már bejáratott szisztémája szerint kereten kívül, meghívottként készülhetnek a csapattal.

„Gabi! Komolyan mondom, mit csinálsz?” – vonta kérdőre kedvesen Szécsi Zoltán az őt fejbe dobó Kis Gábort. Miután a jelenet két perc múlva kis híján megismétlődött, „Szecska” újfent reagált: „Legközelebb felveszek egy bukósisakot…” Ezt nem hallhatta a másik kapu mögött lábtempózó kolléga, a motorokkal közismerten szoros barátságban lévő Gergely István, pedig ellenkező esetben már tettekkel is bizonyíthatna az Eger klasszisa.

A legfontosabb „sisak” azonban az a tizenhárom, amelyet Kemény Dénes oszt majd ki, s amelyek előbb az Európa-bajnoki, majd a pekingi részvételt jelentik. „Az olimpiai felkészülés ívében csak egy fejezet, igaz, fontos fejezet az Európa-bajnokság – mondta az edzés végeztével Kemény Dénes. – Vidámságot, örömöt éreztem a srácokon, mert itt vannak a legjobbak között, miközben sok kiváló társuk nem mondhatja el ezt magáról. Ugyanakkor biztosan feszültség is van bennük, elvégre közülük sem mindenki szállhat majd fel arra a bizonyos repülőgépre. A lényeg, hogy közös célért dolgozunk, amely alapja a sikeres szereplésnek.”

Szóval elkezdték. Mi tagadás, jó volt őket végre együtt látni!