A NOB kigolyózta az „ütősöket”

Három éve Dániában olyasvala mi történt, amire a tengerentúlon kevesen számítottak: a NOB koppenhágai ülésén az olimpiai programban szereplő 28 sportágról szavaztak, s az eredmény: a baseball és a softball 2012-ben kikerül az olimpia programjából. A „kiszavazás” arculcsapásként érte az Egyesült Államokat, ahol a baseball „major sport”, vagyis kiemelt fontosságú, legalább annyira, mint a kosárlabda (NBA), a jégkorong (NHL) és az amerikai futball (NFL). Erre – mármint a baseball jelentőségének hangsúlyozására – kiváló példa, hogy egyes tanulmányok és kimutatások szerint ha a profi baseballbajnokság (MLB) küzdelmeit a szezon közben egy napra felfüggesztenék, az hozzávetőlegesen 100 millió dolláros kiesést jelentene a szövetségnek és a szponzoroknak…

„Úgy érzem magam, mint akit kihajítottak egy nyilvános szórakozóhelyről” – mondta akkor dühösen Aldo Notari, az olasz és a nemzetközi szövetség elnöke.

Az azóta eltelt három évben Jacques Rogge, a NOB belga elnöke folyton-folyvást próbálja megmagyarázni a döntést, aminek hátterében alapvetően az áll, hogy az MLB-ben szereplő profik nem vettek részt a játékokon – az amerikai, japán és kubai világsztárok az MLB-ben játszanak az olimpia idején –, továbbá a többség számára érthetetlenek és bonyolultak a szabályok, s a játék lefolyása is lassú (átlagban két és fél-három óra egy mérkőzés), nem elég dinamikus. Vida Péter, a Magyar Baseball- és Softballszövetség főtitkára többé-kevésbé egyetért azokkal, akik egyfajta „összeesküvést” látnak a döntés hátterében.

„Sajnos a NOB európai tagjai valóban nem sokat tudnak a baseballról és a softballról, így amennyire én tudom, többnyire Rogge-ot támogatva a »kiszavazás« mellett voksoltak – mondtaVida. – Speciális sportokról van szó, amelyek speciális létesítményeket igényelnek, s a szurkolók zöme valóban nem érti a szabályokat, ami megnehezíti a két játék elfogadtatását. Noha a tengerentúlon csaknem kétszázmillióan játsszák a baseballt, Európában csupán százötvenezer játékos van.”

A főtitkár a baseball magyarországi helyzetéről is beszélt: „Jelenleg három osztályban rendezünk bajnoki mérkőzéseket, a válogatott pedig a B-csoportos Európa-bajnokságra készül. Óriási a lemaradásunk a környező országokkal szemben, s akkor még nem beszéltem az európai elitről, az olaszokról vagy a hollandokról. Amíg az oroszoknál és a cseheknél már a hatvanas esztendőkben elkezdődött a sportággal való ismerkedés és bajnoki rendszer kialakítása, nálunk csupán a kilencvenes évek elején alakult meg a szövetség. Az olimpiai kvótához először fel kellene jutni az A-csoportba, s megnyerni a kvalifikációt, ami reálisan nézve lehetetlen a számunkra. Az országban nincsenek meg a fejlődés feltételei, alig van pálya, s aki baseballozik, az is mind amatőr, saját pénzén utazik és vásárol szerelést.”