Mátyus János, a Ferencváros hátvédje azt mondta a félidőben, hogy élete egyik meghatározó élménye ez a meccs. A szabadidejét a Szőnyi úti stadionban töltő korábbi válogatott játékos bizony nem túlzott. Ha történetesen Erwin Koeman kilátogat a Tatabánya–Kaposvár mérkőzésre, csak nézett volna nagyokat: gazzal benőtt lelátó, huszonöt beengedett néző – és edzőmeccs jellegű kilencven perc.
Vasárnap délután – igazán csábító program.
Erről persze a 22 labdarúgó tehetett legkevésbé. A zöld-fehérek a néma csendben szépen kigurigázták a tatabányai fiúkat, és az első félidő két gólja mellett szerezhettek volna további négyet. Nagy kérdés persze, hogy a július végén kezdődő következő bajnokságban kik maradnak a kaposváriak közül. Hat játékosnak jár le a szerződése (a két gólfelelősnek, André Alvesnek és Oláh Lórántnak nem...), és jó néhányukat fővárosi klubok bombázzák ajánlatokkal.
A második félidőben jól szórakozott az a néhány ember, aki végignézte a meccset. Jöttek a gólok számolatlanul, apró szépséghiba, hogy olyan találatokat láthattunk, amelyek a nősök– nőtlenek találkozón fordulnak elő. Rendszeresen négy-öt kaposvári vezette rá a labdát a két kétségbeesetten tolató tatabányai védőre, nem csoda, hogy 6–2 lett a vége, de lehetett volna 14–3 is. Szegény, szegény Tatabánya. Az egykori Bányász nem adja fel, ahogy Török József ügyvezető elmondta: „Folytatjuk az NB II-ben, de azt most kijelenthetem, hogy nem célozzuk meg az első osztályt, tudjuk, hol a helyünk. Szeretnénk másodosztályú középcsapat lenni, amelynek nincs világítása, de amely tisztességgel végigjátssza a szezont...”
Nyolc gól egy találkozón akár futballfesztivált is jelenthetne – de nem a Szőnyi úton, zárt kapuk mögött, hihetetlen potya gólokkal.
Igaza volt Mátyus Jánosnak: különleges futballdélután volt.
Igazi magyaros ízekkel...
