Csak a találkozó vége lett sima

Hihetetlennek tetszett az adat: az első félidő lepattanópárbaját 23–9-re nyerte meg a cseppet sem magas Polaroid-Lami-Véd Körmend. Nem csoda, hogy ezután a vendégek vezettek a félidőben, inkább az volt a meglepő, hogy csak egy árva ponttal tartottak előbbre az ellenfél palánkja alatt egyetlen labdát sem visszaszerző Olajnál. Az első húsz percben sokkal többször vezettek a vendégek, akik Vavra Péter hat pontjával indítottak, majd a második negyedben nyolc pont is volt az előnyük. Jól jellemezte az addigi brusztolást, hogy a körmendi remények éltetéséért az egyetlen pontot sem dobó Stanley Ocitti tette a legtöbbet: tíz lepattanót szerzett a térfélcseréig. Egy másik vasi légiós, Kenneth Henderson 11 pontot, ő azonban – ellentétben a negyedik személyi hibáját már a huszadik percben megkapó és visszatérése után rögtön kipontozódó honfitárssal – főszereplő maradt, mert sok kosarat összekapart a palánk alatt a folytatásban. A harmadik negyed elején már nem a duplák, hanem a triplák estek nagyobb sűrűséggel: három perc alatt hatot juttattak célba a mérkőző felek a lehető legigazságosabb elosztásban, hogy aztán szintén amerikai játékosai bravúros megmozdulásai révén a bajnok ragadja magához a kezdeményezést – immár végérvényesen.

Beestek a hazai hármasok, miközben sorra adta el a nehezen megszerzett labdákat a Körmend, így a vége sima lett. Közrejátszott ebben az is, hogy a negyedik negyed derekán előbb Trummer Rudolfnál, aztán Krivacsevics Dragoljubnál szakadt el a cérna a vendégeknél, a sportszerűtlen és a technikai hiba pedig lelkileg is megtörte a látogatót, amely így nemhogy nem rontotta el, hanem kifejezetten széppé tette a szolnoki Andrius Jurkunas 32. születésnapját. A lefújás után pedig jöhetett a párharc során lassan hagyománnyá váló közös nagy Falco-szidás a két piros-fekete csapat részéről. A hangosbemondó ugyanis nem mulasztotta el közölni a megjelentekkel, hogy az elődöntő másik párharcában a nagyszünetben vesztésre álltak otthon a szombathelyiek.