Dárdai Pál éppen egy évtizede érdemelte ki először, hogy a válogatott szerelését magára ölthesse, most pedig 50. válogatottságára készül. A jubileumon alighanem már rég túl lenne, ha 2006. október 11-én nem szerepel a Máltán 2–1-es vereséget szenvedő együttesben – a kudarc után Bozsik Péter helyét Várhidi Péter vette át, aki nem kért a Herthában immár tizenkettedik éve profiskodó középpályás szolgálataiból. A másfél éves „száműzetés” Erwin Koeman színre lépésével érhet véget.
Őszintén mondja meg: hitte volna, hogy egyszer még válogatottbeli visszatérése kapcsán nyilatkozhat?
Hittem bizony, mert úgy számoltam, hogy legkésőbb a világbajnoki selejtezősorozat kezdetéig lehetőséget kapok a bizonyításra – felelte Dárdai Pál, aki hétfőn elsőként csekkolt be a gödi edzőtáborba. – Persze örülök, hogy hamarabb megkaptam a meghívót, még akkor is, ha emiatt le kellett mondanom a B-licences tanfolyamon a részvételt. Május második felére ugyanis azt terveztem, hogy Németországban elvégzem a kurzust, de most már mindegy, majd a következőre beiratkozom. A válogatott különben is elsőbbséget élvez mindennel szemben. Mint korábban mindig, most is szívesen jöttem.
Pezsgőt bontott, amikor értesült Várhidi Péter menesztéséről?
Ugyan már, nem volt nekem problémám vele. Úgy vélte, az a helyes út, ha a fiatalokat játszatja, és nem is gondolkodott roszszul. Csakhogy kizárólag ifjú tehetségekre szerintem nem lehet építeni, egy-két rutinos futballistának helyet kell szorítani a csapatban. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy Dárdai Pál nélkül nem válogatott a válogatott, ha nem engem, akkor más „öreget” kellett volna bevetnie.
Beszélt már Erwin Koemannal?
Eddig csupán két és fél percet, de a héten biztosan sort kerítünk a hosszabb eszmecserére.
Izgul?
Kellene? Harminckét évesen kinőttem abból a korból, hogy bármiféle drukk legyen bennem. Tudom, hogyan kell viselkednem, tudom, hogyan kell teljesítenem ahhoz, hogy számítsanak rám. A képlet egyszerű: ha az előttünk álló két hétben megfelelek a kapitány követelményeinek, legközelebb is meghív, ha nem, maradok Berlinben. Mindenesetre biztató, hogy Erwin Koeman személyében olyan edzőt neveztek ki a válogatott élére, akitől lehet tanulni. S ezt nemcsak játékos-pályafutása során elért eredményei mondatják velem, hanem az is, hogy mint emberről eddig csupa jót hallottam róla.
A Bundesliga épphogy befejeződött, nyilván fáradt.
Téved, nagyon is friss vagyok. Ebben szerepet játszik, hogy a márciusi bokasérülésem miatti hathetes kihagyást követően nem tudtam visszaverekedni magam a kezdő tizenegybe, így meccsenként húsz-harminc percnél többet nem is töltöttem a pályán. A helyzetem azért nem reménytelen, mert amíg ki nem dőltem a sorból, stabil tagja voltam a gárdának, vagyis a nyári felkészülés során nem lesz más dolgom, mint visszaszerezni a helyemet. Hozzátehetem, ez a szokásos feladatom, eddig rendre meg kellett küzdenem valakivel a csapattagságért – és rendre sikerrel vívtam meg a harcot.
Nem tart attól, hogy egyszer minden rosszra fordul?
Úgy érzem, egy-két jó évem még van a futballban, és amíg a különböző felmérésekben az első három között végzek – márpedig ez a mai napig így van –, addig nincs mitől és nincs kitől tartanom.
A Gera Zoltán klubváltásával kapcsolatos híreket a 8. oldalon olvashatják.
