A kevesek egyike, Iváncsik Gergő

Mintha nem is „Iváncsik G.” virított volna a hátán, hanem „Tell V.”, olyan pontosan célzott bemelegítés közben. Hol a hosszú felsőt, hol a rövid alsót nézte ki magának – a labda rendre ott kötött ki. A kezdés előtt, ahogy szokás, az összes csapattárssal pacsizott, a családi hagyományoknak megfelelően adott két puszit öccsének, Tamásnak, aztán felé dobhatták volna a csókokat, ha…

…ha mindjárt bedobja az első ziccerét.

Esetleg a másodikat.

Vagy a harmadikat.

De nem, a labda hol mellészállt, hol Puljezevics Nenad hárított. Negyedik próbálkozása már sikerrel járt. Illetve… hiába talált a kapuba, a játékvezetők nem adták meg a gólt, hetest ítéltek – amelyet Putics Barna elpuskázott. A következő vendégtámadásnál Valentin Ghinoeát – szerinte és szerintünk – szabályosan szerelte, a bírók azonban másként vélekedtek: a büntetőt Luka Zvizej értékesítette.

Így vezetett 4–1-re a Szeged.

5–2-re meg úgy, hogy lemaradt Ghinoeáról, akinek ennyi elég is volt az újabb gólhoz. Ha ekkor cserét kér, senki sem csodálkozott volna. Csakhogy Iváncsik Gergő a pályán maradt. És csapatával együtt megkezdte a felkapaszkodást. Testvére – ki más? – gyorsan vágott két gólt, majd következtek az ő pillanatai. Akarom mondani: percei. A bakonyiak ötödik találata már az ő nevéhez fűződött. A labda épphogy elfért Puljezevics alatt, de elfért. Úgy örült neki, mint Micimackó az ajándék méznek. S ha Iváncsik Gergő beindul…

A hatodik, ráadásul egyenlítést jelentő gólt is ő érte el, hogy aztán 7–7-nél előbb kiharcoljon egy hetest (Marko Vujin kihagyta), majd kiállíttassa Vlagyimir Oszmajicsot.

És tessék, 8–7 a Veszprémnek! Góllövő: Iváncsik Gergő…

Az ember csak dörzsölte a szemét, negyedóra leforgása alatt olyasmihez volt szerencséje, amit ritkán láthat. Egy ízig-vérig sportember talpra állásához. Kevesen, nagyon kevesen képesek erre. Hogy az amúgy sem tágas kört teljesen leszűkítsük: kizárólag a klasszisok.

Az első félidőt a legeredményesebb veszprémiként zárta: harminc perc alatt négy gólig jutott. Igen, harminc perc alatt, tudniillik egy másodpercet sem töltött a kispadon, szó szerint megállás nélkül brusztolta végig a meccs első felét. Afelől erős kétségeink vannak, hogy a szünetben kipihente magát…

Ha igen, ha nem, a második játékrészt is végigjátszotta. Tartást és hitet adott társainak, ha valaki tudni akarta, mit jelent a győzni akarás, elég volt egy pillantást vetnie Iváncsik Gergőre. Az utolsó percben, egy felesleges szabálytalanság nyomán kis híján leszakították egyik karját. Hét góllal vezetett a Veszprém, a találkozó már rég eldőlt. Iváncsik Gergő nyugodtan megtehette volna, hogy leül a padra ápoltatni magát.

Nem ült le.

Nem véletlen, hogy felállva tapsolták.