Felhívás doppingra

A probléma ilyen egyszerű, ugyanakkor végtelenül bonyolult is.

A svéd kutatócsoport véletlenszerűen kiválasztott 55, az emberiség különféle rasszaihoz tartozó férfit. Miután valamennyien beleegyező nyilatkozatot írtak alá, jókora adag tesztoszteront kaptak injekció formájában, majd elvégezték rajtuk a standard vizeletvizsgálatot, amelyet a doppingvizsgálatoknál szoktak.

Az eredménytől majd’ hanyatt estek: 38 férfi esetében a várt értékeket kapták – ők simán megbuktak volna a doppingteszten –, a maradék 17-nél azonban akkora tesztoszteronszintet mutatott a vegyi elemzés, amekkora a ma született csecsemőknél tapasztalható.

A kutatók nem jöttek zavarba, és rövid idő alatt megtalálták a meghökkentő jelenség magyarázatát.

Genetikai sajátosságról van szó. A szóban forgó 17 férfi ugyanúgy reagál a tesztoszteronbevitelre, mint a többiek, tehát fokozott izomszövet-gyarapodás lép fel náluk, azonban hiányzik szervezetükből az a gén, amelyik a tesztoszteront – ezt a zsírban oldódó vegyületet – vizeletben, azaz vízben oldódóvá alakítja át. Ez pedig azt jelenti, hogy annyi tesztoszteront kaphatnak, amennyi csak beléjük fér – a normál, vizeletvizsgálatból álló doppingteszt nem mutat ki semmit.

A kísérletsorozat egyéb izgalmas megállapításra is jut. Statisztikailag kimutatható, hogy a tesztoszteron vizeletben oldódásáért felelős gén szignifikánsan nagy százalékban hiányzik az ázsiai férfiaknál. Az ázsiaiak kétharmadánál alkalmazhatatlan lenne a vizeletminta-vételen alapuló tesztoszteronteszt, ugyanakkor a „fehér ember” esetében ez az arány mindössze tíz százalék.

Azaz mi, magyarok ne nagyon próbálkozzunk tesztoszteronzabálással, ha élsportolni szeretnénk…

A stockholmi kísérletek eredményét a világ vezető endokrinológiai és anyagcsere-szakfolyóirata, a The Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism is közölte, s amikor a kiadvány napvilágot látott, kisebbfajta pánik tört ki doppingvadászkörökben.

„Roppant idegesítő ez a felfedezés – véli dr. Don Catlin, a Los Angeles-i Doppingellenes Kutatócsoport, egy nonprofit szervezet ügyvezetője. – Köznapi nyelven azt jelenti, hogy az emberiség csaknem egyharmadának genetikai engedélye van arra, hogy csaljon. Immunisak a doppingteszt bizonyos formájára.”

Akkor mi a megoldás? A sportolóknak nemcsak vizeletet, hanem DNS-mintát is szolgáltatniuk kellene, hogy kiderüljön, szervezetükben megtalálható-e a tesztoszteron vizeletben oldódását megoldó gén? S ha nem, akkor további, bonyolult vizsgálatokat kell elvégezni rajtuk, hogy kimutassák a zsírban oldódó tesztoszteron szintjét?

A másik megoldás a sportolói útlevél (athlete’s passport) bevezetése lenne. Ebben rögzítenék az illető pályafutása során rajta elvégzett valamennyi doppingteszt eredményét, s ha a megszokottól eltérő – habár nem törvényellenes – értékek jönnek ki, az okot adna a gyanúra s a további, mélyreható vizsgálatok elvégzésére.

A WADA (Doppingellenes Világügynökség) egy ilyen útlevél bevezetése mellett foglalt állást, azonban az eredeti elképzelés nem tartalmazta a genetikai vizsgálatot.

A kijózanító tény azonban a következő: a pekingi olimpia előtt semmi sem történik, nem vetnek be semmiféle újdonságot a doppingvizsgálat terén. Azaz: folytatódhat a zavarosban halászás.

Hogy mekkora jelentősége van a stockholmi kísérlet eredményének, arra egy számadat: a világban regisztrált összes pozitív doppingteszt 43 százaléka a tesztoszteronnal történő viszszaélésre vezethető vissza.

A tudósok már korábban felfigyeltek a jelenségre, hogy bizonyos sportolók – szignifikánsan az ázsiai férfiak – szemmel láthatóan büntetlenül tömhetik magukat tesztoszteronnal, a lebukás minimális kockázata nélkül. Az okok azonban mostanáig rejtve maradtak.

„A genetikai teszt nélkül sohasem tudjuk megállapítani, hogy valaki doppingol-e vagy sem. Gyanítom, a múltban jó néhány sportoló rájött – minden bizonynyal véletlenül –, hogy a tesztoszteron nem mutatható ki a vizeletében. És ők gátlástalanul ki is használták ezt a genetikai sajátosságot. A legszebb az egészben, hogy az ő szervezetük ugyanúgy hasznosítja a plusztesztoszteront, mint a többieké, csak azt nem tudjuk, hogy az anyagcsere-folyamat során hová lesz, mivé alakul át. Itt van a kutya elásva” – jegyzi meg dr. Catlin.

No meg ott, hogy a stockholmi kísérlet kizárólag férfiakat tesztelt.

És mi a helyzet a nőkkel?!