A 36 éves balátlövő, Pérez Carlos, a 2003-as vb gólkirálya a legszebb napjaira emlékeztetően kézilabdázott.
Egy pillanat, muszáj innom egy korty vizet, mert nincs hangom. Valaki a gégémre vágott tenyéréllel, szükségem van az elsősegélyre – hápogott Pérez Carlos elcsukló hangon a meccs után az öltözőfolyosón.
Hogy is volt az a szenzációs gól, amelyet két lábról dobbantva dobott?
Ez az egyik specialitásom, csak sokáig nem voltam egészséges, és ezért a nézők már kezdték elfelejteni. Pedig itt van a tarsolyomban, s most, hogy kilábaltam a sérülésekből, megint elővettem.
Hogyan összegezné a meccs tapasztalatait?
Roppant motiváltan játszottunk, és nem az ilyenkor kötelező udvariasság mondatja velem, hogy a közönség belehajszolt bennünket a győzelembe.
Kemény csata volt, de nem durva!
Pontosan erről van szó! A németek úriember módjára kézilabdáztak, ez talán ellentmondásnak tűnik, miután torkon vágtak, de az sem volt szándékos. Viszonylag kevés volt a kiállítás, mindkét csapat a játékra összpontosított.
A meccs előtt kiegyezett volna az ötgólos győzelemmel?
Persze, hogy kiegyeztem volna! Más kérdés, hogy 30–24 után labdánk volt a hétgólos vezetéshez, s akkor – szerintem – összeroppant volna a Löwen.
Elég lesz az előny?
Elégnek kell lennie, bár a mai kézilabdában az öt gól nem sok.
Bírják a gyűrődést? Kedden jön a bajnoki döntő második felvonása Szegeden…
Én bírom, végre egészséges vagyok, s szerintem Eklemovics Nikola is felépül. Egyformán fontos mindkét trófea!
