Bundesliga-színvonal, veszprémi diadal

Remek hangulatot teremtettek a szurkolók szombaton a veszprémi csarnokban, amelyben már egy órával a csata előtt forrponton volt a légkör. Persze a hazai játékosok is nagyon készültek a KEK-döntőre, amelynek első mérkőzésén mindenképpen nyerni szerettek volna, és lehetőleg nagy előnyt szerezni a jövő szombati visszavágóra. Mocsai Lajos edző arról beszélt a finálé első találkozója előtt, hogy fiatalabb játékosainak itt a lehetőség tudásuk, tehetségük megmutatására, a berobbanásra a világ élvonalába. A tréner szerint a rutinosabb veszprémieknek az volt a feladatuk, hogy érvényesítsék kivételes tapasztalatukat, amely szinte aranyat ér. A németek fehérorosz edzője, Jurij Sevcov a meccs előtt Marosi Lászlóval, a volt válogatott átlövővel latolgatta az esélyeket, aki tizenegy éve az ő irányításával lett német bajnok Lemgóban (ebben a klubban Mocsai Lajos volt Sevcov elődje).

A csata elején a Löwen játékosai gyorsan bizonyították, hogy idegenben is bátran, csipetnyi megilletődöttség nélkül kézilabdáznak. (Ennek köszönhetően jutottak túl az elődöntőben a spanyol Valladolidon.) A vendégeknek sikerült gyors lerohanásokból gólokat szerezniük, a Veszprém nem tudta megakadályozni akcióikat, pedig külön készült erre a taktikára.

Eszeveszett iramban játszott mindkét gárda, és az volt a nagy kérdés, melyikük bírja tovább ezt a tempót. A Veszprémben Eklemovics Nikola a tizedik percben a vádlijához kapott, ám néhány percig még sérülten is a pályán maradt. A folytatásban azonban nem szerepelhetett, át is öltözött, és csak szurkolt társainak.

A nagy rohanásban gyakrabban érvényesült a Löwen akarata, hiszen a mannheimi játékosok hozzászoktak a hasonló tempójú ütközetekhez a Bundesligában, míg az MKB legfeljebb a Pick-Szeged ellen vív ilyen forró hangulatú meccseket. A felállt védőfal ellen mindkét csapat arra törekedett, hogy az átlövők gyorsan fejezzék be az akciókat. Ebben élen járt a mezőny legjobbja, Pérez Carlos, valamint a bátran és eredményesen vállalkozó Ilyés Ferenc és Marko Vujin. A megsérülő Eklemovicsot kitűnően helyettesítette Zsarko Sesum, aki élt a Mocsai mestertől kapott bizalommal. Az egyre gyakrabban eredményesen záruló veszprémi lerohanásokat Iváncsik Gergő és testvére, Tamás fejezte be. Védekezésben Ivan Lapcsevics és Jevgenyij Lusnyikov teljesített jelesre.

A másik oldalon Szerhij Selmenko és Uwe Gensheimer mellett Mariusz Jurasik, Karol Bielecki és Gregorz Tkaczyk lövései voltak nehezen kiismerhetőek. Sevcov és Mocsai egyaránt kapust cserélt, a németeknél pedig Buday Dániel is játéklehetőséget kapott. Róla tudni kell, hogy kilenc hónapig sérült volt, és januárban kezdte újra az edzéseket, ezért formája még nem a régi. Ennek ellenére remek passzokat adott társainak, és két gólt is lőtt.

A vendégeknél a szélsők csillogtatták színes lövőrepertoárjukat, a Veszprémben pedig fordulatot hozott Tatai Péter beállása. A válogatott kapus stílusát mintha kevésbé ismerték volna a Löwen nehéztüzérei, akik inkább Dejan Perics ellen készültek. A fordulatos csatában csak a második félidőben kezdett elhúzni a Veszprém, ám ekkor Sevcov edző tovább forgatta kapusait. Válaszként Mocsai Lajos is visszaküldte a pályára Pericset, miközben az óriási gólzivatarban Sesum is csatlakozott a pontosan célzó Pérezhez, Vujinhoz és Iváncsik Gergőhöz. A nagyszerűen védő Perics bravúrjainak köszönhetően már hatgólos volt az MKB előnye (30–24), ám a másik oldalon Szlavomir Szmal is egyre gyakrabban találkozott a labdával. Emiatt kissé elbizonytalanodtak a veszprémi támadók, pedig nagyon szerettek volna lerohanásokból gólokat lőni.

Hősiesen, olykor önmagát felülmúlva küzdött, harcolt az MKB Veszprém 31–29 után, és úgy látszott, a Löwen nem bírja a küzdelem elképesztő iramát. A veszprémi kispad is hosszabbnak bizonyult, pedig Eklemovicsot nem volt egyszerű helyettesíteni. Sesum azonban megoldotta a feladatot, és továbbra is kiválóan dirigálta csapatát, amelyben Pérez és Vujin klaszszishoz méltóan kézilabdázott. A hajrá 35–30-nál kezdődött, ezekben a percekben mindkét csapat szinte önkívületben kézilabdázott. A szurkolók bosszankodtak néhány kimaradó veszprémi ziccer miatt, mert ilyenkor a vendégek életveszélyes lerohanásai következtek. A végjátékot is remekül bírta erővel az MKB, amely a sportszerű és látványos csatában hét-nyolc góllal is diadalmaskodhatott volna. A hazaiak mégsem elégedetlenek, mert a szombati visszavágón, amely persze elképesztően nehéz lesz a mannheimi, tizenötezer nézőt befogadó SAP Arénában, jó esélyük lehet rá, hogy összesítésben is megszerezzék a győzelmet és a KEK-trófeát.