Veszprémi elégtétel
A veszprémi összecsapás volt az egyik fél harmadik győzelméig tartó bajnoki finálé első találkozója, amelyre különösen feszült hangulatban készült mindkét gárda. Az MKB és a Pick játékosai egyaránt tartottak a szegedi kupadöntőben történtek megismétlődésétől. Az aggodalom szerencsére feleslegesnek bizonyult: a bíróknak szinte steril, szóváltásoktól is mentes, példátlanul sportszerű meccset volt szerencséjük dirigálni. A két csapat egymás közötti, mérsékelten baráti kapcsolatára gondolva ez biztató, csupán az maradt kérdés: vajon így folytatódik-e a két élcsapat harca a bajnoki aranyéremért? Veszprémben mindenki, még a vesztes szegediek is ebben reménykedtek.
A sportszerű, jó színvonalú rangadó főszereplői – megszokott módon – a védőspecialisták, a kapusok és az átlövők voltak. Ezúttal a veszprémi védelem (Jevgenyij Lusnyikov, Ivan Lapcsevics, Ilyés Ferenc, Marian Cosma) állt biztosabb lábakon, és a hazaiak kapusai, Dejan Perics, valamint Tatai Péter is jobb napot fogtak ki, mint a felkarsérüléssel is néhány bravúrt bemutató Puljezevics Nenad és Dragan Marjanac. A nehéztüzérek összevetéséből is az MKB klasszisai jöttek ki jobban. Marko Vujin végig egyenletesen, jól teljesített, Pérez Carlos a második félidőben csillogott, míg a szegedieknél Krivokapics Milorad volt a legeredményesebb, Danijel Andjelkovics pedig remekül osztogatott. A többi szegedi azonban sokat hibázott, ezért a Picknek gyakorlatilag nem volt esélye a hazai gárda megszorítására. A megszokottnál szerényebben teljesítő vendégek közül Luka Zvizejt lehetett kiemelni, aki gólerős volt, és csapatemberként is jeleskedett.
A Pick-Szegednek bőven lesz ideje felkészülni a május 6-án esedékes második összecsapásra, míg az MKB Veszprém május 3-án itthon megkezdi párharcát a KEK-döntőben a német RN Löwen ellen.
