„Újpesten nem kudarc ért, hanem veszteség”

A könnyeit törölgette, amikor elhagyta az Újpest öltözőjét...A könnyeit törölgette, amikor elhagyta az Újpest öltözőjét...

Kicsoda? – kérdezett vissza Urbányi István, az Újpest immár csak volt vezetőedzője. – Ha belegondolok, aki a magyar futballban dolgozik, annak mindennap lenne oka zokogni...

Gondolom, azért a szívére vette, hogy már nem ön az edző.

Elkezdtünk valamit, ami úgy ért véget, hogy nem fejeződött be. A játékosoknak is azt mondtam, aki szenvedéllyel, minden lelkesedésével dolgozik valamiért, és hisz abban, amit csinál, elérzékenyülhet a végén. Érzelmi alapon szemlélem a világot.

Ha bajnoki címet nyer az Újpest, az az ön érdeme lesz?

Nem, Szentes Lázáré, mert ő a harmadik helyen vette át a csapatot.

Az indoklás szerint az vezetett a váltásig, hogy nem játszik az Újpest. Egyetért ezzel a minősítéssel?

Igen. Ám ha azt kérdezi, egyetértek-e azzal, hogy a listavezető MTK mögött három ponttal vagyunk lemaradva úgy, hogy a kék-fehérek legközelebb Kispestre mennek, mi pedig biztosan három pontot szerzünk a Sopron ellen, hogy ugyanannyi pontot szereztünk, mint a bajnoki címvédő Debrecen, akkor azzal is egyetértenék.

Sikeresnek ítéli újpesti időszakát?

Az edzőnek sikerre van szüksége ahhoz, hogy igaza legyen. A tabella nem hazudik, három pontra vagyunk az MTK-tól, két góllal kevesebbet rúgtunk mint a listavezető, ugyanannyit, mint a Debrecen. Megítélés kérdése, hogy ez sikernek számít-e, de azt gondolom, ha bárkit megkérdezünk, aki az Újpest sikeréért szurkol, hogy a télen elfogadta volna-e, hogy a csapat ilyen pozícióból vág neki a bajnokság utolsó szakaszának, akkor a többség szerintem elfogadta volna.

Mit kapott az Újpesttől?

Lehetőséget, rengeteg élményt, felejthetetlen pillanatot. A három kaposvári gólöröm számomra felért három bajnoki címmel. Tiszteletet adtam a játékosoknak, mert igenis megérdemlik, és szerettem volna egyfajta kultúrát kialakítani az öltözőben. Egy edző nem kaphat annál többet, mint amit én a Megyeri úton: a futballisták hittek bennem. Ezért mondom, Újpesten nem kudarc ért, hanem veszteség.

Szombat este, a REAC elleni négy négyes döntetlen után tudta, hogy vége?

Dehogyis! Akkor még felköszöntöttek. Néhány napja voltam negyvenegy éves, és kaptam egy tortát, de a gyertyát elfújva levettem a marcipán négyest – ebből a számból azon a napon nekem már nagyon elegem volt.

Igaz, hogy a meccs után ön kiabált Foxi Kethevoamával?

Tény, hogy elmondtam a véleményemet, és annak is örültem, hogy a játékos ezen elsírta magát. Sírni csak azon lehet, ami fontos az embernek, és ez nekem azt jelezte, hogy a futballista nagy segítségére lesz a csapatnak a hajrában. Hogy miért üvöltöztem vele? Mert szurkolok neki...

A tavaszi sikertelenség idején már kérdeztük arról, nem furcsa-e az a helyzet, hogy egykori csapattársa, Sallói István lett a főnöke. A történtek hatására megváltozott a kapcsolatuk?

Úgy mondanám, hogy kicsit eltávolodtunk egymástól. Ő maradt, én mentem...