A vezér érkezik elsőként. Ahogy illik. Kovács István segítője, Tóth Imre társaságában mosolyogva ül le pontban 10 órakor a Kőér utcai uszoda zsűriasztalának tetejére – a szerkezet bírja a strapát. A poénkodó párost Kiss Gergely köszöntheti először a medence partján, majd érkeznek szép sorban a többiek. Feszültségnek nyoma sincs a társaságon – különösen Szivós Márton színészi mutatványa után. A nap egyik mókamestere köntösébe burkolózva, fehér pólóját a fejére tekerve, majd azt úszószemüvegével megkötve arab sejknek öltözik hatalmas sikert érve el társai körében.
„Itt az új szponzor!” – az első riposzt a tömegből. Mi tagadás, a csapat felettébb bizonytalan jövőjére gondolva a valóságban kezet csókolnának egy, a semmiből feltűnő milliárdos sejknek – más kérdés, ennek az esélye nagyjából annyi, mint a Honvédnak arra, hogy kuvaiti bajnoki döntőt vívjon…
A magyar foglalkoztatja persze, ezt szem előtt tartva vezényli le Kovács mester a döntő ütközet előtti utolsó két tréninget. A mintegy fél óra le-fel úszkálást (hol normál, hol gyors tempóban) követően kerülnek elő a labdák, s veszi kezdetét a játék. Fodor Rajmund és Vindisch Ferenc fejelget, nem is akárhogy! A labda esetenként percekig a levegőben, a Honvéd futballistái is megirigyelhetnék a produkciót. Ha ezt Hemingway úr látná…
Gergely István rendre a másik kapunál várakozó Molnár Tamás kezébe íveli a labdát, vajon hányszor tud majd megúszni a csapat a Vasas ellen?
Az edzés 52. percében kávé érkezik. Kovács István és Tóth Imre a kedvezményezett, de a mester hamar otthagyja a feketét. Hárai Balázshoz siet, aki a vállát fájlalja. „Szúr” – mondja a fiatal tehetség, aki felmentést kap a folytatásra. A masszázs sokat segít, a gyógyír azonban a siker lenne, kacsint a 21 esztendős tehetség.
No de lesz-e?
„Bízom a csapatban! – fogalmaz határozottan Kovács mester, aki a tervekkel ellentétben délelőtt nem gyakoroltatja a fórokat, engedi játékosait játszani, hülyéskedni. – A jó hangulaton a hangsúly, ez most a lényeg. Megnéztük videón az előző mérkőzést, amelyen kevesebb hibával nyerhettünk volna. Mást nem nagyon szeretnék mondani a szombati mérkőzésről. Szerda este hazai medencében ki kell harcolnunk a továbbjutást, mert jobb csapat vagyunk. Rendkívül fontos a mentális állapot, ha képesek leszünk csak a meccsre koncentrálni, ha függetlenítjük magunkat minden egyébtől, akkor, de csakis akkor ott leszünk a fináléban. Hogy sorsdöntő lenne a csapat életében a találkozó? Nem tudom, egyelőre nem foglalkozom a jövővel.”
Az urak eközben idilli hangulatban mókáznak egymással, a két országos cimbora, két olimpiai bajnok, Vári Attila és Székely Bulcsú folyton egymást ugratva harcol egy csapatban a különböző ügyességi játékok során a Molnár Tamás vezette rivális ellen – váltakozó sikerrel. A Duna Tv stábjának megérkezése is jelzi, fontos, roppant fontos parti előtt a csapat, amely este – hasonlóan kiváló hangulatban – az emberelőnyöket gyakorolja. A bajban (Euroliga-búcsú, méretes vereség az elődöntőben odahaza) módfelett összekovácsolódott társaság magabiztossága vajon a medencében is megmutatkozik majd?
AMLER ZOLTÁN
Még a Komjádi környékén sem nagy a mozgás kedd délelőtt, hiába edz odabenn a magyar bajnok, amelynek rövid távú célja a címvédés. Néhány fiatal cseveg az uszoda aljába telepített étterem előtt, az előtérben a helyi hölgy dolgozók diskurálnak, így arra is várni kell picit, hogy jegyet vehessen az ember. Hiszen csak úgy nem lehet besétálni a Vasas edzésére.
„Csak úgy nem. Ha van bérlete, bemehet. Nincs? Akkor vegyen jegyet!” – mondja az úr a forgóajtó tövében, és mivel a sajtóigazolvány sem hatja meg, irány a pénztár, majd végre az uszoda. Ott már vízben a Vasas: duók, triók passzolgatnak szétszórva a medencében. Varga Dániel és Varga Dénes a természetet követve a labdázgatáskor is egy pár – egyedül ők nem állják meg, hogy néha a hálóba suvasszák a gömböt, csak az érzés végett.
A negyedórás ráhangolódás után Nagy Viktor egyszer csak feltekeredik a medence szélén lévő fémrúdra, s elkezdi kibogozni a védőhálót, amelyet aztán unott rutinnal behúz a kapu mögé, s ugyanígy tesz egy társ a túlvégen is. Jönnek ugyanis a bemelegítő lövöldözések: a gárda két részre oszlik, majd egykét passz után megsorozzák a kapusokat. A néha bivalyerős, néha szépen eső, néha a távolban landoló próbálkozások után Földi László abbahagyja a nézőtéren folytatott trécselést, s szájába veszi a sípot. Megindul a társaság a part felé, mire befut egy gyereksereg. A csöppségek a sarokban sorakoznak fel, a vízbe csobbanva tempóznak, majd vissza a sor végére.
Földi mester a meglepettség levetkőzése után papucsban, boka fölé hajtott farmerban és az elhagyhatatlan piros pólóban ül a bíróknak fenntartott dobogó szélén, s csak az edzők sokadik „testrészének” számító stopper zavarja, ahogy az orra elé lóg, miközben beszédét mondja.
„Vedd már fel azt a sapkát!” – ordítja cserekapusa felé, miután az egész keret beöltözött, csak Jónás György nem.
„Vigyázzatok!” – kiabálja már Varga Dénes az apróságok felé, mert a lövőgyakorlat folytatódik, csak ezúttal pontos kapáslövésekkel – már ha sikerül.
„Egy jó passz, végre. Húúú” – mondja ugyanő Nagy Viktor önbecsülését piszkálva, miután néhány pontatlan labda után szépen a sarokba helyez egy labdát. Elég rossz átlaggal dolgozik Dumi, testvére, Dani annál jobbal: hihetetlen keze van, ez a minimum. A tízperces feladat után jön a következő: ketten lőnek, ketten blokkolnak, egy felad, az utolsó meg összeszedi az ellőtt labdákat. Ez a részmunka az edzés tetőpontja, minden páros tízszer próbálkozik – a másodedző Mátéfalvy Csaba a hangos eredményjelző –, aztán vagy cikiz, vagy tűri a cikizéseket…
Még egy fordulás – jön ugyanis a társaság másik fele ugyanezen gyakorlatokat végrehajtandó, miközben a túloldalra költözők lődöznek s néha centereznek, aztán befut Faragó Tamás, és a húsztagú, zöld melegítőben a lelátó közepén ücsörgő társaság felbolydul.
„A litván ifjúsági válogatott ez. Régen adtam nekik egy névjegykártyát, hogy ha egyszer úgy adódik, hívjanak fel. Hát most itt vannak egy hétig, én szereztem nekik edzésidőt. Tipikus szovjetorosz pólót játszanak: dinamikusak, erősek, hajtanak, aztán persze mindent elszúrnak, de aranyosak” – mondja Tonó, majd a Vasas összes játékosával és edzőjével egyetemben eltűnik az öltözőfolyosó mélyén.
Este ugyanez pepitában, ahogy Földi közli még a kijárat felé sétálva, másnap pedig a nagy rangadó.
Az izgalmasabb lesz.
SZŰCS ANDRÁS
