Nehéz meccsen nyertek

Az hagyján, hogy szombatig mérsékelt vb-láz sem volt észlelhető Szapporóban, de igazából a nyitó nap sem okozott forgalmi dugót a Cukiszamu Aréna környékén. Így már teljességgel érthető, miért a 3000 néző befogadására alkalmas csarnokba telepítették a viadalt. A magyar válogatott délutáni meccse hallatán sem indultak tömött sorok a helyszín felé, ám a japán hokisoknak nyilván fájóbb, hogy ők sem váltottak ki túlzott érdeklődést.

A Pat Cortina vezette társaság nyitó meccse némileg a távolkeleti túra kezdeti bonyodalmait idézte. Húsz másodperc után emberhátrányba kerültünk, sőt alig telt le Gröschl Tamás két perce, Kangyal Balázs ülhetett a helyére. Az észtek a második fórt már nem szórakozták el, Maksim Ivanov lövése Sille Tamás lábszárvédőjén megpattant, és az ellenkező sarokban kötött ki.

„Gondoltam, hogy nehéz meccs lesz, tudtuk, hogy nem szabad az észteket lebecsülni – mondta utóbb Kovács Csaba. – Az elején jobban játszhattunk volna. Bevallom, kicsit megijedtünk az első gól után…”

Annyira, hogy csak az ötödik percben lőttek először kapura a magyarok. A riválisról viszont gyorsan lehullt a lepel, sorozatos tilos felszabadításokkal tartotta távol a korongot Aleksei Terentjev hálójától. A baltiak csupán emberelőnyben tudtak mit kezdeni a mieinkkel. A nyolcadik percben aztán Ladányi Balázs egyenlített, majd Vas Márton révén már nálunk volt az előny.

Úgy tűnt, még egy gól, és azzal le is tudjuk az első fordulót. Sajnos azonban a második menetben fordítottak az észtek: előbb Andrei Makrov kettős emberelőnyben egyenlített, aztán Jaanus Sorokin lövése Szuper Levente fejéről még kivágódott, de Aleksandr Polozov előrevetődve bepasszírozta a pakkot. Hideg zuhany.

„Amikor fordítottunk, azt hittük, megvan a meccs, s a többi gól magától jön – magyarázta Kovács. – Nem dolgoztunk elég keményen.”

Az észtek harmadik gólját egyébként kis híján visszafújták a bírók Szuper fejbe lövése miatt.

„Ha elvágódom, vagy eljátszom a nagyhalált, akkor szerintem nem adták volna meg – így Szuper. – Az európai hokiban van egy ilyen szabály: ha a kapust fejen lövik, és úgy tűnik, megsérül, azonnal lefújják. Én azonban megráztam a fejem, és reflexből tovább követtem az akciót. Pont annyi ütemet késtem, ami elég volt a gólhoz.”

A magyar gárda nem zuhant össze, és a továbbiakban három gólt vágott: Kovács Csaba kétszer, míg Fekete Dániel egyszer talált be. A harmadik harmadban remekelt az együttes: a Gröschl, Holéczy Roger, Kovács sor kitett magáért a hajrában.

„A mérkőzés előtt arról beszélgettünk, hogy kapott gól nélkül kell hoznunk a cserénket – tette hozzá Kovács. – Ám szerintem a mi sorunkban van annyi plusz, hogy gólokat is lőjön. Ha minden sor ilyen felfogásban játszik, eredményesek lehetünk.”

Pat Cortina szövetségi kapitány a harmadik harmadban többször játszatta a Kovács-féle triót, sőt a találkozó után őket dicsérte leginkább: „Hét nap alatt öt meccset vívunk. Mindenkire szükségem van, a harmadik és a negyedik sornak is átlagon felül kell teljesítenie. Ezen a napon csak dicsérni tudom őket.”

A slusszpoén az volt, hogy nem a kétgólos Kovácsot vagy a kétpontos Ladányit választották a meccs legjobb magyar játékosának, hanem Svasznek Bencét.

„Alig hittem a fülemnek, nagyon meglepődtem – vallotta be Svasznek. – Én Kovács Csabának vagy Vas Marcinak adtam volna a díjat…”

Játsszanak mindhárman ugyanígy hétfőn, Litvánia ellen is – akkor nagy baj már nem lehet.