Szeretnivaló lett a győri futball

„Hajrá, ETO, hajrá, ETOOO!!!” Hatezer ember üvöltött teli torokból felállva, mámorosan a találkozó végén. Régen voltak ennyien futballmeccsen Győrben. Két esztendeje rendeztek olyan találkozót is az átépítés alatt álló ETO-stadionban, amelyet háromszázötvenen figyeltek.

Most hatezren jöttek ki zöldfehér sálakba öltözve, hogy újra ünnep legyen számukra a futballmeccs. A Győr példája mutatja, nem kellenek félmeztelen, telt keblű lányok a kezdőkörbe, nincs szükség cirkusz rendezésére, nem kell a veresegyházi asszonykórust meghívni ahhoz, hogy megteljenek a lelátók.

Kell egy csapat.

Egy szerethető, sikerre éhes – bajnokesélyes együttes.

És persze kell a háttér, no meg sok-sok pénz, elkötelezett tulajdonos, aki nem sajnálja évről évre a minőségi futballisták szerződtetésére szánt tízmilliókat. Mert a tavaly kieséstől fenyegetett ETO most bajnok is lehet. Főleg most, az MTK legyőzése után. És az a hatezer drukker, aki családostul, gyerekestül, kicsit fázós barátnőstül eljött az egyre csak épülő, szépülő stadionba, bizony remekül szórakozott, és talán legközelebb is kijön. Mert olyan hajtós, magyar szinten élvezhető kilencven percet látott, amely tapsra, szurkolásra