Megóvta a Rákóczi a kispesti meccset

Ki tudja, mi lett volna, ha az „odavágó” hajrájában nincs az a bizonyos két szabadrúgás.

Sokan emlékeznek rá, hogy Bárányos Zsolt és Hercegfalvi Zoltán lövése egyáltalán nem tartozott a védhetetlen kategóriába, ám mindkét próbálkozás góllal végződött, s a Honvéd megduplázta addig megszerzett előnyét – eldöntve a továbbjutás kérdését. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a Rákóczi az idén éppúgy a legjobb négy között fejezi be Magyar Kupa-szereplését, mint 1976-ban. 2008-ig ez volt a csúcs, és noha az elődöntő párosításakor Kaposváron még a fináléban reménykedtek, tulajdonképpen 90 perc alatt eldőlt, marad a csúcsbeállítás. Hogy alakulhatott volna másképpen is?

Kétségkívül, ennek a véleményének a Rákóczi trénere, Prukner László hangot is adott a párharc első felvonása után. A szakember a Bozsik-stadionban lejátszott mérkőzést követően azt nehezményezte, hogy az MLSZ versenybizottsága nem garantált egyenlő feltételeket a csapatoknak. Így volt, a Honvéd már pénteken lejátszotta soros bajnoki találkozóját Újpesten, a Kaposvár pedig két nappal a kupaösszecsapás előtt, vasárnap meccselt Debrecenben. (A DVSC kérésének helyt adva, ugyanis a találkozó eredeti időpontja szombat lett volna...) Rögtön jegyezzük meg, a Honvéd győzelmének értékéből ez semmit sem von le, azonban kétségtelenül igaz, a párharc első felvonásán egyértelműen meg lehetett állapítani, melyik oldal futballistái pihentek többet.

Supka Attilának túlzottan nem kellett idegeskednie a visszavágó előtt, a szakember a négygólos előny ellenére semmit sem bízott a véletlenre, a legerősebb összetételében küldte pályára a Honvédot. A házigazda bajait tetézte, hogy két legkreatívabb futballistája, André Alves és Oláh Lóránt sérülés miatt ezúttal nem léphetett pályára, így nehezen volt hihető, hogy a Rákóczi a tisztes búcsúnál többre lesz képes. A gondok ellenére az első játékrész első felében a Kaposvár rá tudta erőltetni akaratát a vendégegyüttesre, és ha Bojan Bozsovics pontosabb, kétszer is a hálóba találhatott volna. Igaz, a lehetőségek nem kijátszott helyzetek végén adódtak, azonban azt is tudni kell, hogy a Honvéd vezető gólja is a semmiből jött. Kovács Zoltán, a zöld-fehérek kapusa az az első mérkőzéshez hasonlóan ezúttal sem a legjobb formáját hozta, hibázott, és ekkor a Rákóczinak már hat gólt kellett volna szereznie a továbbjutáshoz.

Erre persze semmi esélye sem volt, de hogy Kaposváron mindent elkövettek a továbbjutásért, arra egyetlen adalék: megóvták az első mérkőzést.

Tessék? Óvás?

Igen, a Rákóczi még az első összecsapást követően óvott. Ahogy azt a kaposváriak ügyvezetője, Illés János megfogalmazta: ők nem a Honvéd ellen akartak tenni, egyszerűen csak szerették volna felhívni a figyelmet a versenybizottság rossz döntéseire.

„Számunkra egyértelmű, a versenybizottság nem biztosított azonos feltételeket a csapatoknak – mondta a sportvezető.

– A testület megszegte, méghozzá többször is a versenykiírás 21. paragrafusának b) pontját. Ha rendet, fegyelmet, törvényességet akar, akkor az MLSZ bizottsága előbb tartsa be a szabályokat, és csak azután akarja másokkal betartatni. Rögtön hozzáteszem, fejet hajtunk a Honvéd előtt, ellenfelünk kétszer legyőzött bennünket, azonban az első meccsen nem voltak azonosak a feltételek. Annak a mérkőzésnek az eredményét a versenybizottság rossz döntései befolyásolták, irreálissá tették.”

És hogy miről is szól a 21. § b) pontja? Például arról, hogy ha egy mérkőzés eredeti időpontját megváltoztatják, arról a részt vevő csapatokat legalább öt nappal előbb írásban kell tájékoztatni. A Honvéd–Kaposvár mérkőzés eredetileg szerdán lett volna, aztán előre hozták keddre, ám a kaposváriak ezt csak pénteken tudták meg.

Nem tudni, az illetékes bizottság mikor tárgyalja az óvást, és nehezen hihető, hogy most, amikor a Honvéd kiharcolta a továbbjutást, esetleg újrajátszást rendelne el. Ettől azonban még igaz: az első találkozón a feltételek nem voltak azonosak.