Könnyed vendégsiker a megyei rangadón

Alighanem mindenki tudja, a BFC Siófok újonc az élvonalban. Az együttes szinte bizonyosan eléri legfőbb célját, meghoszszabbítja első osztályú tagságát. Az már más kérdés, hogy a Sopron kizárása és a Tatabánya kritikán aluli szereplése miatt ez azért nem olyan nagy bravúr. Az újonc az őszi idényt a 10. pozícióban zárta, maga mögött tudta tartani a REAC-ot, a Vasast, a Paksot és a Diósgyőrt is (ez a négy gárda most már megelőzi a sárga-kékeket), és mint tudjuk, akkor még szó sem volt a Sopron összeomlásáról, korántsem volt eldöntött tény, mely csapatok kényszerülnek osztályváltásra. A Siófok akkori játékoskeretében volt néhány rutinos labdarúgó (mint Kuttor Attila és László András a védelemben, Nagy Lajos a középpályán vagy Fülöp Zoltán a támadósorban), azonban javarészt azok a fiatalok jutottak szóhoz, akik az MTK-tól érkeztek kölcsönbe. A siófoki elöljárók elégedettek voltak a csapat őszi szereplésével, a szinten tartás vagy még inkább az előrelépés érdekében a téli felkészülési időszakban mégis megpróbálták „acélosabbá” tenni a keretet.

Körülnéztek az átigazolási piacon, és a hiányposztokra igazoltak. Noha messze még a bajnokság vége, érdemes megnézni, miképpen sikerültek a tranzakciók. A vezetők hat futballisták csábítottak Siófokra, három magyart és három idegenlégióst. Közülük Magasföldi József az első meccsen még csereként állt be, azóta stabilan játszik, mi több, három gólt is szerzett. Egyértelműen jó vásárt csináltak vele. Bonifert Péter hol kezdőként, hol pedig csereként beszállva, rendszeres játéklehetőséghez jut, a 38. évében járó Csóka Zsolt az első hat fordulóból négyszer végigjátszotta a meccset. Velük kapcsolatban különösebb hiányérzetük nem lehet a klub irányítóinak, de mindjárt árnyaltabb a kép, ha az idegenlégiósok teljesítményét vesszük górcső alá.

A román védő, Dan Adrian Gaman az első három fordulóban végig a pályán volt, azóta azonban a kezdő tizenegy közelébe sem került. A szerb középpályás Marko Basarától három mérkőzésen 136 percnyi futballt láthattunk, talán mondani sem kell, nem váltotta meg a világot.

Az igazi világszám azonban kétségtelenül a horvát hátvéd, Igor Popovic.

Kicsoda?

Nevezett úriember (akinek Csóka Zsolttal és Dan Adrian Gamannal együtt Kuttor Attilát kellene pótolnia a védelem tengelyében), egyetlen percet sem játszott a tavasszal, igaz, a Rákóczi ellen ott volt a kispadon. Nem hinnénk, hogy valaki is azt mondaná, érdemes volt szerződtetni.

A siófoki szurkolókat azonban talán ennél is jobban boszszantja, hogy csapatuk a semmit sem érő légiósok nélkül sem képes értékelhető futballt produkálni. A szombaton mutatott teljesítmény csakis a vereséget hozhatott. Egyvalaminek örülhetnek: 14. helyezettként sem kell a maguk mögött állót figyelniük, nem kell a kieséstől tartaniuk…