Deivid volt a góliát

Negyvennégy évvel azután, hogy a Fenerbahce először szerepelt valamelyik európai kupasorozat negyeddöntőjében – az 1963–1964-es KEK-kiírásban éppen az MTK ütötte el a török együttest a legjobb négy közé jutástól –, Zico legénysége a Bajnokok Ligájában is az elődöntő küszöbére ért.

Az idei szezon meglepetéscsapata ezúttal is kellemetlen ellenfelet fogott ki: a Chelsea az előző hat BL-meccsén nem kapott gólt, míg az angol bajnokságban öt forduló óta nem talált legyőzőre. Ráadásul Avram Grant talán az első a Sükrü Saracoglu Stadionba látogató trénerek közül, aki nem tart a helyszíni hangulattól: „Szeretem ezt az atmoszférát, ez kell a futballhoz” – fogalmazott azok után, hogy a „kékeket” Galatasaray-szurkolók, a Fener városi riválisának hívei éltették a repülőtéren.

A londoniakat a pályán is kedélyes fogadtatás várta, hiszen Florent Malouda bal oldalról középre adott, Didier Drogbának szánt labdájába Deivid olyan szerencsétlenül ért bele, hogy az a tehetetlen Volkan Demirel mellett a saját kapujába került. A gólszerzés örömétől megfosztott Drogba ezt követően mindent megtett, hogy az ő neve is felkerüljön az eredményjelzőre: az első játékrészben fejjel és lábbal is próbálkozott, ám kapura tartó kísérleteit a török kapus egytől egyig hatástalanította. A másik oldalon a pontatlanság nyomta rá bélyegét a támadójátékra, a Fenerbahce közel egy órán át nem lőtt kapura. Colin Kazim-Richards pályára lépése viszont változást hozott, a fiatal támadó 686 góltalan perc után rezgette meg a „kékek” hálóját: egy remek kiugratás után magabiztosan lőtte el a labdát Carlo Cudicini mellett. És ha már egy üzlet beindult: a 80. percben Deivid álló helyből, vagy 25 méterről hatalmas erejű lövést indított útjára, a labda pedig a nyújtózkodó Cudicini keze mellett a jobb felső sarokba vágódott. A hatból hat hazai siker tehát meglett, most már csak a továbbjutás kérdéses. A Sevilla ellen elég volt az egygólos fór…