Menni vagy nem menni?
A múlt héten lejátszott váloga tott mérkőzéseket követően ismét fellángolt a vita a klubok és a válogatottak között. Több klubedző vonakodva engedte el játékosait a hétközi találkozókra, talán ennek is tudható be, hogy többek között Sebastien Frey, Patrick Vieira, Thierry Henry (mindhárman franciák), Zlatan Ibrahimovic (svéd), Cristiano Ronaldo (portugál), Ibrahim Afellay (holland) vagy éppen Hajnal Tamás és Dzsudzsák Balázs sérülés miatt nem játszott a hétközi meccseken. Viszont mindegyikükben közös, hogy a hétvégén már pályára léptek egyesületükben.
Nem áll szándékunkban bűnbakot csinálni ezekből a játékosoktól, és a sérüléseiket sem akarjuk megkérdőjelezni, de hiányzásuk érdekes kérdéseket vet föl.
Az élesedő bajnoki hajrá felé közeledve többen felemelték szavukat a barátságos mérkőzések ellen. Az ellenzők szerint a játékosoknak is nyűg az utazgatás, és a tét nélküli találkozókon összeszedett sérülések bajnoki címek sorsát dönthetik el.
A leghangosabban talán Sir Alex Ferguson tiltakozik; a Manchester United skót szakvezetője most azért dühöngött, mert Darren Fletcher megsérült a horvátok elleni találkozón, így legalább hat hétig nem szerepelhet a Premier League-ben.
„Fletcher esete is azt bizonyítja, hogy a barátságos meccsek teljességgel értelmetlenek – füstölgött a menedzser. – Körülbelül egy félidőt kellett volna játszania, erre végig a pályán volt, és az utolsó percben megsérült. Ez dühítő, ráadásul a drukkereket sem érdeklik ezek a tét nélküli meccsek.”
Valahol talán érthető Ferguson kifakadása, hiszen éppen a bajnoki hajrára dőlt ki az egyik játékosa, viszont „érdekes” módon a klubedzőknek semmi kifogásuk sincs a távol-keleti vagy tengerentúli túrák ellen, amelyek súlyos milliókkal gazdagítják a csapatokat (az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, ezeket a meccseket általában nem szezon közben játsszák).
Másrészt több mint két hónappal az Európa-bajnokság előtt nehéz lenne megkérdőjelezni a barátságos meccsek fontosságát. A szövetségi kapitányoknak az a céljuk, hogy a lehető legütőképesebb együttest kovácsolják össze a nyári kontinenstornára, és a nemsokára esedékes kerethirdetések előtt elengedhetetlenek a felkészülési meccsek.
Persze a klub–válogatott ellentét egyáltalán nem újkeletű. Januárban a FIFA és az UEFA hosszú vitát zárt le azzal, hogy beleegyezett abba: kompenzációképpen fizet azoknak a kluboknak, amelyek játékosai részt vesznek az Eb-n és a világbajnokságon, sőt az esetleges sérüléseket is „megváltják”. A döntést jelentős eredménynek könyvelhetjük el, azonban több más probléma is megosztja a feleket. Sepp Blatter FIFA-elnök például limitálná a külföldiek számát a klubmeccseken, és legalább hat hazai kezdőjátékos bevetését szabná meg, ami szintén nagy visszhangot váltott ki. Michel Platini, az UEFA első embere pedig a fiatal tehetségek felvásárlása ellen szólalt fel a napokban; szerinte elszomorító, hogy már a tinédzserkorú játékosokat is egyszerű árucikként adják-veszik.
A fentebb leírtakból is kiviláglik, hogy mély ellentétek osztják meg a két oldalt.
E problémák elsimítása nehéznek, kompromisszumra törekvés nélkül már-már lehetetlennek tetszik.
