Elérték, amit akartak

Lélekerősítő győzelem igé nyével érkezett a mostanában sokat bizonytalankodó Barcelona Németországba, ennek megfelelően három csatárral lépett pályára – és nem meglepő módon gyorsan meg is szerezte a vezetést. A Barca pontosan úgy viselkedett, ahogyan Mirko Slomka, a Schalke vezetőedzője jellemezte: könyörtelenül megtorolta a kék mezesek első hibáját.

A 12. percben Andrés Iniesta indította Thierry Henryt a bal oldalon, a francia csatár éles szögből leadott, nem túl erős lövését követően Manuel Neuer kezei közül visszapattant a labda Henryhoz, ő középre pofozta, a berobbanó Bojan Krkic pedig közvetlen közelről az üres kapuba emelt. Nem írhatjuk, hogy ezzel a neheze meg is volt, elvégre manapság éppen az előny megtartása okoz gondot a katalánoknak.

Csakhogy a Schalke szellemtelenül futballozott ahhoz, hogy Victor Valdés kapujára egyszer is igazi veszély leselkedjen. Ha a középpályán sikerült is átpasszírozniuk a labdát a hazaiaknak, az utolsó paszszok, a beívelések már nem sikerültek, és a német közönség legfeljebb egy-egy bágyadt (és megalapozatlan) büntetőreklamálási kísérletnél emelhette fel a hangját. A technikailag képzettebb katalánok szebben adogattak, de a labda féltő őrzését fontosabbnak tartották, mint hogy előnyük növelésére törekedjenek.

A második félidőben a hazaiak már többet birtokolták a labdát, szögleteket is kiharcoltak, de láthatatlan támadósorukkal nem lehetett esélyük – pedig Christian Pander 25 méteres lövésénél kiderült, hogy Valdés páncélmellényben véd, azaz lett volna miért ólálkodni a közelében… A hajrá kezdetén aztán, némiképp váratlanul, a Schalke kétszer is kijátszotta a barcelonai lestaktikát, és előbb Gerald Asamoah, majd Halil Altintop került helyzetbe, mindkettejük labdája centiméterekkel kerülte el az alsó sarkot. Később Larsen, Westermann és Bordon is fejelhetett, de tévesztettek – azaz a Barca játékosai büntetlenül szundikálhatták végig a második félidőt.