Azt mondja a kolléga, ne bántsuk Talmácsi Gábort, mert kétségtelenül nehéz úgy versenyt nyerni, hogy a motor megáll az ember alatt.
Azt mondja erre a másik kolléga, a gép valóban fontos tényező egy motorversenyen, de az ember talán még fontosabb: meglepetésre tavaly sem a motor, hanem maga Talmácsi Gábor kapta a világbajnoki címet.
Bennem még élénken él a nagypapa elkötött Rigájával bedöntött kertkapu, úgyhogy szakmai kérdésekben inkább nem foglalnék állást, mindazonáltal jelzésértékű, hogy a regnáló világbajnoknak két futam után négy pontja és előkelőnek még jóindulattal sem mondható tizennyolcadik helye van.
Jelzésértékű, mondom: tavaly a tizenhét versenyből csak egyszer állt meg az a motor (most új van), ami valamivel jobb arány a kettőből kettőnél. Technikai sportról és magyar emberről lévén szó könnyű lenne azzal elintézni, hogy nyilvánvalóan a balszerencse és némi gyári ármánykodás áll a háttérben, illetve további sikertelenség esetén jövőre Talmácsi elindulhat a roller-világbajnokságon, abban a szakágban kevesebb a rosszul meghúzott csavar, de ennél talán többről van szó.
Azt is nyugodtan írhatnánk, hogy Szávay Ágnes taktikusan egyre följebb lép a világranglistán, és a tenisz sajátossága, hogy ehhez általában veszítenie kell. Tizenhárom meccsből öt siker amúgy nem az igazi, de egyszer ellenfél nélküli erőnyerő volt, azt a futballtabellában is győzelemnek számítjuk, így máris kedvezőbb a mérleg.
Nem beszélve arról, hogy két óra harmincnégy perces csatára késztette a világranglistán nyolcvanharmadik üzbég Amanmuradovát, és majdnem sikerült nyernie. A helyzet viszont ennél sokkal árnyaltabb. Szávay Ágnes volt tavaly az év sportolónője Magyarországon, Talmácsi Gábor meg az év sportolója.
Mindketten fiatalok, tehetségesek, szerethetők, mindketten rengeteg szép pillanatot szereztek már a magyar szurkolóknak, és mindketten akkora gödörben vannak, hogy ahhoz képest az Erzsébet téri Nemzeti-emlékhely csak félresikerült ürgelyuk volt.
Hiába a világbajnoki cím, hiába a tizennyolcadik hely a világranglistán, holnap, holnapután, a jövő héten megint bizonyítaniuk kell. Különben saját legendájuk ugyanúgy bedől, mint húsz éve az a rozsdás kertkapu.