S lőn világosság!

Csütörtökön pezsgőt bontottak Pakson. No, nem akárhol, hanem a Fehérvári úti stadion kezdőkörében. Volt is ok a hétköznapi koccintásra: végre fényárban úszott a pálya. Hogy a gyepet szombat délután hatalmas tócsák borították, ne tévesszen meg senkit: ez nem a két nappal korábbi pezsgőzés, hanem a délelőtti esőzés nyoma volt.

Borúra derű: noha a paksi vezetők maguktól nem dicsekedtek vele, érdeklődésünkre készséggel elárulták, amióta felkerültek az élvonalba (2006 nyarán büszkélkedhetett először Tolna megye NB I-es focicsapattal), négyszázmillió forintot költöttek rá, hogy a létesítményt első osztályúvá varázsolják. Ha sok apróság nem is olyan látványos, a klubházat nem lehet nem észrevenni – a kandeláberekről nem beszélve. Lám, már Pakson is rutingyakorlat megtalálni a sporttelepet: elég csak az Atomerőmű négy blokkjánál magasabb reflektorokat követni…

A világítótestek beüzemelése egyébként csak a legutóbbi lépés volt, nem az utolsó. Az önerőből(!) finanszírozott beruházást tudniillik folytatják a paksiak: a tervek szerint műfüves pályát építenek, új főtribünt húznak fel, rendbe hozzák a centerpálya talaját – utóbbi ügyében már felvették a kapcsolatot azzal a francia céggel, amely a kispesti Bozsik-stadion „krosszpályáját” biliárdasztal simaságú pázsittá változtatta. Jó áron persze, de hát valamit valamiért.

Ennyire azért ne szaladjunk előre, maradjunk a mánál, azaz a szombatnál: a kezdés előtt kisebbfajta népünnepély kerekedett abból, hogy Tököli Attilát és Éger Lászlót a 250., Balaskó Ivánt a 200. NB I-es, Kiss Tamást pedig a 100. paksi bajnokija apropóján köszöntötték, majd a hazai játékosok azzal hálálták meg az elmúlt hetekben mellettük jóban-rosszban (értsd: otthon és idegenben) kitartó szurkolók bizalmát, hogy dedikált labdákat rúgtak ki a lelátóra. Igaz, „sacc per kábé” 1189 darab hiányzott ahhoz, hogy minden néző hazavihessen egyet, így nem csoda, hogy akadt olyan laszti, amelyért akkora harcot vívtak az ereklyére vadászók, hogy küzdeni tudásukat egy-két futballista is megirigyelhette volna. A mecscset különben hasonló labdával játszották, mint amilyeneket a tribünre lövöldöztek Zováth Jánosék...

„Te, nem kellene már felkapcsolni a villanyt?” – bökte oldalba cimboráját az egyik paksi drukker az első félidő végéhez közeledve, hogy aztán mosolyogva konstatálja, amint a körülötte ülők „hirtelen jött nagyképűséggel” vádolják. Ami pedig a történelmi pillanatot illeti, amikor az angolok teázni szoktak, Pakson felgyúlnak a fények: pontban 17 órakor kigyulladt 120 izzó. A hazai B-közép rá is zendített a „Nekem nem kell más, csak a lámpafény” rigmusra, ami a „Töki Ati lőj egy gólt!” mellett abszolút slágergyanúsnak tetszett ezen a délutánon...

A jókedv a találkozó végére is megmaradt: remek teljesítményük jutalmaként a zöld-fehérek kilenc mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozatot szakítottak meg.

Akárhogy is nézzük, fényes sikert arattak.