Négy assziszt egy hátvédtől igazán nem rossz teljesítmény…Négy assziszt egy hátvédtől igazán nem rossz teljesítmény…
Tényleg nem az, szépre sikerült ez az utolsó mérkőzés.
Kívülről úgy tetszett, a HC Csíkszereda valamivel jobban bírta ezúttal a tempót – legalábbis a meccs elején.
Szerintem most sem bírták tovább az első harmadnál, de az kétségtelen, hogy a keddi meccsel ellentétben ezúttal sokkal jobb felfogásban játszott a HC. Akkor szinte feltartott kézzel léptek jégre, most azonban sportszerűen küzdöttek. Más kérdés, hogy a mi fizikai és mentális fölényünk egyszerűen megkérdőjelezhetetlen. Én sem hittem volna, de az Erste Bank Liga tényleg ilyen sokat számít: egyik magyar ellenfelünk sem volt képes végig tartani az általunk diktált tempót.
Hat évvel ezelőtt még a Dunaferr tagjaként volt utoljára bajnok. Gondolta, hogy Alba Volán-mezben éri el a következő címet?
Á, egyáltalán nem. Ki gondolta volna? Tokaji Viktorral beszélgettünk erről pont a lefújás után: egyikünk sem számított arra, hogy így alakul a pályafutásunk. 2002-ben voltam utoljára bajnok, és álmomban sem jutott eszembe, hogy hat évvel később az akkori legnagyobb ellenfél mezében ünnepelek majd… Ám itt jól érzem magam, nem akarok máshova igazolni, s remélem, a jövő még szebb lesz. Ezalatt az osztrák bajnokságot is értem, ott szeretnénk sokkal jobban szerepelni a következő szezonban, az az igazi kihívás.
Közeleg a divízió 1-es világbajnokság is...
Bizony, és nagyon nehéz dolgunk lesz. Közhely, de bármi megtörténhet, hiszen mi az A-csoportért hajtunk, de Ukrajna és Japán se adná alább. Előbbi talán jobb csapat is, mint mi, utóbbi pedig otthon játszik, szóval nem lesz egyszerű...
