A mérkőzés előtt a Tatabánya internetes oldalára kattintva megdermedt a vér az ereinkben, az első mondat ugyanis így szólt:
„Ezen a héten is hazai pályán játszik az FC Tatabánya a Soproni Ligában.”
Hazai pályán? Tatabányán? Mi történt? Nos, semmi.
„Ez, kérem, immár ténykérdés” – zárta rövidre a témát Török József, a tatabányai együttes ügyvezetője, mondván, ne menjünk bele nyelvészeti kérdésekbe, nekik most a BVSC-stadion az úgymond hazai pálya.
„Megszoktuk, és itthon érezzük magunkat” – fűzte még hozzá az elöljáró.
Vagyis, a mi olvasatunkban, ennyit már fél lábon is kibírnak a – stílusosan – hazai vendégek. A következő szezontól ugyanis újból tatabányai gyepet koptathatnak majd a stoplik, de csak a másodosztályban. Ezt támasztja alá, hogy Török József újból nyomatékosította, nem kívánják az élvonalbeli szerepléshez szükséges klublicenckérelmet beadni. Ezzel szemben a REAC beadja a papírokat, igaz, óriási kérdőjellel: nem tudni ugyanis, az ősszel hol játssza le mérkőzéseit.
Úgy fest, a soproni önkormányzattal kötendő üzletből az égvilágon nem lesz semmi. Mondhat ugyanis Abdai Géza alpolgármester bármit, nincs leendő befektetőjelölt a láthatáron. A városvezetőség funkcionáriusai képtelenek megérteni, hogy nem elég egy csapatot megvásárolni, azt működtetni is kell. Ezt a feladatot pedig a város nem oldhatja meg egymaga – mert nem tudja. Konkrétum nincs, így pedig felelőtlenség megvásárolni egy futball kft.-t.
S lám, míg a Tatabánya az ősztől újból otthonra lel (vagyis hazatalál), a REAC tovább keresgélhet, még úgy is, hogy a palotai önkormányzat ígéretet tett: augusztusra megvalósulna a villanyvilágítás a Budai II László Stadionban. Na de addig is játszaniuk kell valahol a sárga-kékeknek, ezért tárgyalásokat folytatnak az Újpest együttesével.
Egyetlen riasztó részlet: a REAC-nak a megegyezés körülbelül kétmillió forintjába kerülne – mérkőzésenként.
Kérem szépen, megér ennyit egy meccs manapság?
A szombaton a Szőnyi úton látottak alapján aligha...